A kismókus cipője

A kismókus cipője.

Róka Koma hangja messzire hallatszott az erdei út felől. A cinegék az ágak közül, a vakondok a földtúrás rejtekéből, a mezei egerek pedig egy a napokban kinőtt, friss, harmatos gomba mögé bújva nézték, ahogy elégedetten jár-kel, nagy zajongva, felkeltve az éppen szundikáló mormotát is, aki bizony igen mérges lett a ravaszdi tapintatlansága miatt.
- Na, medve, mit szólsz? És te nyuszi? Hát nem menő? - szólítgatta hangosan az erdő lakóit, biztosítva, hogy senkit ne hagyjon ki a felsorolásból.

Fürge, a kismókus, aki a tisztás menti negyedik fa ágai között lakott családjával, érdeklődve figyelte, mikor érkezik oda a róka, hogy ő is megnézhesse, mi az a szuper dolog, amit a vörös ravaszdi ilyen nagy zajjal reklámoz mindenkinek. Óvatosan megbújt a levelek mögött, onnan nézett pici kis gombszemeivel, és várta a róka érkezését.
Nem kellett sok időt eltöltenie a fa tetején gubbasztva, alig telt el egy perc, és máris feltűnt a bokrok között. Óriási léptekkel közeledett, és épp az őzet kérdezgette, hogy mit szól a szerzeményéhez.  Mancsával a lába felé bökött, és Fürgének rögtön feltűnt, hogy bizony a cipőjére ilyen büszke Róka Koma!

El sem lehet mondani milyen csodálatos lábbeli volt az! Szép, fényes, sportos, ránézésre kényelmes, és ami Fürge szívét leginkább megdobogtatta: világítós! Ahogy a róka a praclijait a földhöz érintette, a lábbeli azonnal villogni kezdett mindenféle színben! Pont egy ilyen cipő volt Fürge álma is!

Gyorsan le is szaladt a fáról, hogy közelebbről megnézhesse. Fel is szerette volna próbálni, de a róka nem engedte, mondván, hogy a mókus pici lábára amúgy is túl nagy lenne.  De elárulta neki, hogy a Tölgy utca 4. szám alatt frissen nyílt cipőboltban biztosan lesz az ő lábára való is.
Fürge persze rögtön rágni kezdte Mókus Mama és Mókus Papa fülét, hogy hadd nézhesse meg, mi több, vegyenek neki egy ilyen cipőt!
Mókus Mama és Mókus Papa nem voltak elragadtatva az ötlettől, mert úgy vélték, az a cipő igazán nem Fürgének való, de némi tanakodás után úgy döntöttek, hogy elmennek vele a boltba.

Ahogy haladtak a Tölgy utca felé, már messziről hallották az üzlet előtt sorakozó vevők hangját, zaját. Amint odaértek, legalább ötven várakozót találtak, akik mind az új bolt előtt gyülekeztek.
Szép kis fa épület volt, ragyogó tiszta ablakokkal, piros ajtóval és egy óriási, díszes cégérrel, amin a következő felirat volt olvasható:

ÁLLATI LÁBBELI

Volt ott mindenféle cipő: madaraknak PiCinke, medvéknek Brummil, külföldi rokonoknak Puma, kigyóknak... Nos, kigyóknak nem volt semmilyen cipő, de zoknit ők is tudtak venni a boltban!
A nyitás hetében az üzlet különleges akcióval kedveskedett mindenkinek: néhány modell esetében lehetőséget adtak cipőpróbára. Egy napon keresztül viselhették a vevők a lábbelit, és csak akkor kellett megvenniük, ha maradéktalanul elégedettek voltak. Fürge szerencséjére az ő szíve vágya is elérhető volt, ráadásul épp a méretében! 
Büszkén húzta fel a kis mancsaira, és elragadtatva nézte, ahogy egy-egy lépésnél felvillantak a színes fények.

A nap első részét az erdei játszótéren töltötték. Nagy örömmel mutatta a kis mókus új szerzeményét a barátainak. Sokat futkároztak, kergetőztek, hintáztak, csúszdáztak, ahogy minden napsütötte délelőtt. Egy idő után azonban Fürge azt vette észre, mintha a kis lábacskái jobban elfáradtak volna, mint általában. Gondolt ugyan rá, hogy talán a cipő miatt lehet, de olyan szép fényesen ragyogott, hogy inkább elhessegette a gondolatot.
Lassan delet ütött az óra. Mókus Mama és Mókus Papa úgy gondolta, ideje ebédelni, ezért hazaindultak Fürgével. Nem telt bele 10 percbe, mire otthonukhoz értek. A szülők gyorsan fel is szaladtak a fa törzsén, ám amikor a kismókus nekifutott a feladatnak, újra és újra, nem jutott semmire, hiába próbálkozott.

- Anya! - kiabált kétségbeesetten Fürge. - Nem tudok felmenni a fára!
Mókus Mama gyorsan leszaladt csemetéjéhez.
- Kicsim, mi a gond? - kérdezte kedvesen.
- Az, hogy nem tudok felszaladni, mindig csak lecsúszom, és nem jutok feljebb, és nem tudom, mi a baj - hadarta.
- Gondold csak át, Kicsim, mi az, ami másképp van, mint szokott? Mi változott?- biztatta az anyukája.
- A cipő..... - suttogta halkan Fürge.
- Úgy bizony, a cipő lesz a ludas! - helyeselt Mókus Mama. - Te egy nagyon okos mókus kölyök vagy. Vedd csak le gyorsan, és nézd meg a lábacskáid! Mit látsz rajtuk?
- Szerintem szépek - állapította meg Fürge.
- Azok, bizony - mosolygott az anyukája. - De mit látsz még?
- Karmokat? - bizonytalankodott a kismókus.
- Úgy van, karmokat! Szerinted mire jók?
- Például fára mászni? - kérdezte Fürge, és Mókus Mama egyetértően bólintott.

Fürge gyorsan le is vette a cipőt, és felszaladt a fára. Ebéd után visszavitték az üzletbe a lábbelit, és a kismókus elégedett, könnyed léptekkel haladt az úton. Arra gondolt, hogy árulhat az a bolt bármilyen menő cipőt, egy mókuska számára nincs jobb, és kényelmesebb dolog, mint a saját lábain futni, járni és fára mászni. Megértette, hogy ami másnak megfelelő, az nem biztos, hogy mindenkinek jó, és azt is, hogy mindenki a maga egyediségében tökéletes. Épp úgy, ahogy az ő lábai, világító cipő nélkül.