Kép forrása: AI
A zsugori hörcsög.
Erdős Sándor
A zsugori hörcsög
Mondok én egy történetet
hanyatt esel ágyastól.
Erdőn, mezőn mesélnek egy
különleges állatról.
Ilyen állatot nem láttál,
pedig elég gyakori.
Ez egy különleges hörcsög,
hihetetlen zsugori.
Kinn a mezőn bármi mag van
összegyűjti hirtelen.
Mormogja: – Nem vagyok éhes,
később majd mind megeszem.
Pofazacskó mindig tele
ne legyen mag másoknak.
Nem hagy enni más állatot,
még a végén rászoknak.
Egyszer aztán nagy eső jött
elöntötte a házát.
Gyűjtött magból elvitt a víz
nem keveset, hat mázsát.
Bajban volt zsugori pocok
elvitte víz kincseit.
Hogyha volna, maradékkal
megtömhetné zsebeit.
Nem volt zsebe, se ruhája
más ötlete nem maradt,
jól megtömte maggal száját
mint egy lufi úgy dagadt.
Ám más gond volt, nem tud úszni.
Itt a vízben veszik el?
Már csak egy nagy vágya maradt
élni tovább picivel.
Segítséget nem tud kérni
hang nem jön ki a száján.
Ám egy bagoly észrevette,
sajnálkozott a láttán.
Odaszállt a kis hörcsöghöz
karmaiba kapta őt.
Kimentette víz fogságból
tömött szájú nagymenőt.
Kiköpte az összes magot
a rettegő kis állat.
Sajnálta is a sok kincset,
de most mi mást csinálhat?
Kérlelte is a nagy baglyot
hangjában nagy fájdalom:
– Ne egyél meg kérlek szépen,
az én húsom nem finom.
–Dehogy eszlek mit gondolsz te?
–Tele van már a begyem.
–Éhesnek kell lennem, hogy a
zsákmányomat megegyem.
Megmenekült a kis hörcsög
megmaradt az élete.
Amit mondott bagoly neki,
az a mese lényege.
–Kedves hörcsög hidd el nekem,
e tettem csak bagatell.
Annyit ma megtanulhattál,
ne gyűjts többet, mint mi kell.
Ezt a verset írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fonto...
Nyírfalevél fent egy ágon hallgatja a varjakat, hogy dicsérik lent a mélyben az elszáradt gallyakat: – Jaj, de jó lesz majd tavasszal ez a sok lehullott ág. – Így lesz majd a varjúfészek a legszebb...
Elolvasom
A távolból villám fénye cikázott át a nagy füves pusztaság felett. Az embermagas fűből itt-ott hatalmasra nőtt fák ágaskodtak a szürke ég felé. A füben mozgás látszott, a fűszálak szétváltak kicsit...
Elolvasom
A holtág párában úszó vize felett egy gém körözött, lassan ereszkedve keresett magának reggeliző helyet. Mikor leszállt a nádas melletti sekély vízben, apró halak és békák csapatai menekültek előle...
Elolvasom
Elfészkelte magát a sün, lehullott levelek alatt. Mindegy milyen idő van künn, tavaszig ott is maradt. Milyen álmai lehettek, hosszú kényszerálom alatt? Tán új világok teremtek míg künn a hó leszak...
Elolvasom
Mészárosné Szuda Melinda
2025-01-28 16:50
Tetszett a mese kedves Sándor, aranyos. Rövid,tömör,velős nálam nyerős! Melinda