Anyukám sokszor elmesélte a történetet, miszerint általános iskolás koromban ablaktakarítás közben odaléptem a füzetemmel, hogy olvassa el a benne álló mesét. Elolvasta, és odáig volt érte. Meg is kérdezte, hogy honnan másoltam. Mire én: sehonnan, én írtam.

Anno egyetlen pont híján lemaradtam a vágyott magyar-kommunikáció szakpárról, és végül arra fanyalodtam, amit egy porcikám sem kívánt: a közgazdaságra. 
Viszont mivel már kisiskolásként úgy találtam, hogy nem akarok "csóró író lenni, akit csak a halála után ismernek el", talán nem is baj, hogy így történt.
Az anyaság előtti és utáni időszámításomban is az életemet kardinális változások sora jellemezte.
Viszont hiába voltam éppen munkámat tekintve aktuálisan pénztáros, raktári dolgozó, számlaellenőr, logisztikai műszakvezető, projektmenedzser, marketinges és még sorolhatnám munka- és feladatköreim széles tárházát - most egyébként egy ideje változásmenedzser vagyok - mindegy mivel keres(t)em meg fő-és mellékállásaimban a betevőt, ezek mellett mindig az volt az egyedüli origó, hogy írok.

Mindig is nagy vágyam volt egy saját könyv megalkotása.
A kislányom megihletett, motivált és kitartásra ösztönzött, amelynek eredményeként 2024. decemberében megjelentettem Gréti verses meséi című verses mesekönyvemet.