A fák titkos tanácsa

A fák titkos tanácsa.

Egy csodálatosan szép, varázslatos erdőben, a vízparti területek mentén füzek, feljebb nyárfák, valamint középtájon tölgyek éltek. Minden vadonlakó békében, és nyugalomban töltötte napjait. A fák védelmet, árnyat, finom, friss levegőt nyújtottak.

Az erdő élt. Igen, jól hallottad. Ugyanúgy, mint ahogy te is, lélegzett és érzett. Általában csendes volt, kivéve, amikor a szél susogott, amikor a vadak csörtettek komótosan, vagy amikor a kedves madarak dalra fakadtak. Trilláztak jókedvükben és bánatukban is. A fák hallgatták őket. Kecses ágaikon ringatták, fészküket óvták, védték.

Nyáron üde zöld volt az egész vadon, a tisztáson színes vadvirágok pompáztak. Olyan erős volt a napsugár, hogy befurakodott az ágak, gallyak közé. De a lombok hűsítették a tikkasztó forróságot. -De jó, ide a fa tövébe, az árnyékba behúzódni a hőség elől!- sóhajtotta Csigabiga, miközben verejtékes homlokát törölgette. A tölgy a leveleivel szellőt juttatott az aprócska puhatestűnek. -Köszönöm szépen, ez jól esett!-hálálkodott.

Ősszel a fák, a bokrok, rőt, sárga, narancs, majd rozsdás ruhát öltöttek. -Gyertek, mulassunk még egyet az idén!- kurjantotta jókedvűen Fűz!-Örömmel!- csatlakozott Tölgy, Nyárfa és a többiek is. Perdültek-fordultak, járták a csűrdöngölőt, aztán levedlették lombjukat és téli szendergésbe merültek.

Amikor eljött az újabb év, ismét előbújt a napsugár, rügyet bontottak a fák, a bokrok. Felébredtek a vadon lakói, és ismét élettel telt meg az erdő.

– Nini, kinyílt a hóvirág!-állapította meg a hatalmasat ásító Csigabiga, aki épp az imént bújt ki a házából.

- Ugye milyen szép?- kérdezte egy hang, valahonnan a magasból.

- Vajon ki szólt hozzám?- gondolta magában, ahogy csodálkozva kereste a hang forrását.-Nem látok senkit. Ki szólt hozzám?-tette fel a kérdést.

– Fűz vagyok. Itt állok a vadregényes vízi csoda partján. – Ekkor, az egyik hosszú ágán ülő levéllel, gyengéden megcirógatta Csigabigát.

- Szervusz, Fűz! Te érted, amit mondok?

– Igen, ahogy te is. Itt, mindenki érti egymás beszédét. Hunyd le a szemed és a füleddel hallgasd.

– Jó, rendben.-mondta Csigabiga. Erősen összpontosított és valóban, a fák beszélgettek egymással.

- Ismét összeült a Titkos Tanács.-jelentette ki Öreg Fűz. - Kik vannak jelen? Emeljék fel az egyik águkat. Látom: Nyárfa, Tölgy és jómagam Fűz. Hol van Örökzöld Fenyő?

- Sajnos őt kivágták, elszállították a piacra. Ott megvásárolták, hogy pár napig feldíszítve csodálhassák egy lakásban.-felelte Tölgy.

- Aztán mi történt vele?- érdeklődött szomorúan Fűz.

- Kitették a ház elé, hogy majd elszállítsák. Láttam, amikor arra repültem, kár, kár, kár-károgta Varjú.- Búsultak a Titkos Tanács tagjai.

- Enyhe volt az idei tél.-folytatta Fűz.

- Igen, az. Pedig felkészültem a hidegre. -mondta Tölgy.

- Hogyan? - érdeklődött Nyárfa.

- A kérgem jól bélelt, megvéd minden bajtól: a betegségtől, a rovartól, az erős széltől és a változékony időjárástól. – Most Tölgyfa folytatta. - A gyökereim télen nem jutnak elég vízhez, mert a talaj nagyon hideg. Ezért ősszel lehullajtottam a leveleimet. Így védekeztem a hideg ellen. De sajnos nem volt elég metsző a tél.

- Miért sajnos?- csodálkozott Csigabiga.

- Azért, mert túlságosan elszaporodhattak a kártevők.

- Milyen kártevők?

- Tél elől a talajban megbújhattak a hernyók, a levéltetvek tojásai és tavasszal támadásba indulhatnak. A sok egér, és a pocok is nagy kárt tud okozni a facsemeték gyökereiben. -mondta Tölgy.

-Értem-mondta Csigabiga eltűnődve a hallottakon-miközben tovább csúszott.

- No, de beszéljünk másról- terelte el a szót Fűz.- Mit fogtok csinálni most, tavasszal? Eláruljátok a titkotokat?

- Hát persze!-felelték.

- Elkezdenek majd rügyezni a leveleim, minden újra növekedésnek indul rajtam, és a virágaim beporozza a szél- mondta jókedvűen Nyárfa.

- A miénket is! - bólogatott a többi nyárfa.

- Megjelennek a levélrügyeim és a barkáim.- folytatta Tölgy.

- Rajtunk is!-helyeselt a sok- sok tölgyfa.

- Várom, hogy a virágaim a rovarok porozzák be, ez az én történetem, ez az én titkom, a vágyam, amit most megosztottam veletek- mondta derűsen Fűz.

- A mi virágainkat is.- igenelt a többi.

- Köszönöm, hogy idén is megosztottuk a titkunkat egymással. Mit gondoltok, a szemetelésről? – kérdezte Fűz.-Az elmúlt évben problémát okozott a túrázók széthagyott szemete.  Rendszeresen Nyulacska, Sünöcske és Kisvakond szedte össze. Van valakinek ötlete a bajra? Arra gondoltam, ha látjuk, hogy valaki szemetel, az egyik águnkkal söpörjük vissza, a lába elé. Akkor talán észreveszi magát, beleteszi a hátizsákjába, vagy a zsebébe és hazaviszi. Mit gondoltok?

- Jó ötlet!- helyeselt Tölgy és a többi tölgy.

- Az egyik águnkkal suhintsunk a fenekére!- jelentette ki Nyárfa. Ezen mindenki jót kuncogott.

- Egyéb ötlet? Nincs?

- Szavazzunk. Emelje az egyik ágát az, aki egyetért velem.  – Szerintetek kivel értettek egyet? Igen, Fűzzel.

Akkor az ülést berekesztem.- jelentette ki Fűz.

- Jó a kedvem, tavasz van! – kacagott Nyárfa.

-  De jó, újra itt a kikelet!- örvendezett Tölgy és Fűz.

A fák titkos tanácsa jó hangulatban zárta be az ülést.