A Gólya és a kisfiú.
A Gólya és a kisfiú
Egy békés kis faluban, ahol a házak hófehérre meszelt falai a napsütésben ragyogtak, élt egy kisfiú, Matyi. Matyi nagyon szerette a gólyákat, és mindig várta a tavaszt, hogy megérkezzenek a hosszú útról.
Az egyik gólya, akit Őszapónak nevezett el, minden évben visszatért ugyanarra a kéményre, amely alatt Matyiék háza állt. Egy évben azonban különös dolog történt.
Amikor ősz lett, a gólyák elindultak délre, de Őszapó nem repült velük.
A falu lakói aggódva figyelték, hogy a madár egyre gyengébb lett, nem tudott elindulni a többiekkel. Matyi elhatározta, hogy segít rajta.
A kisfiú a szülei segítségével egy meleg fészket készített az istállóban, ahol Őszapó biztonságban átvészelhette a hideg telet.
Matyi minden nap gondoskodott róla: friss halat és vizet vitt neki, és beszélgetett vele, hogy ne érezze magát egyedül.
Ahogy teltek a hónapok, a tél egyre hidegebb lett.
A falu lakói összefogtak, hogy segítsenek Matyinak a gólya etetésében, hiszen tudták, hogy tavasszal visszatérhet a többiekhez.
Végül, amikor a nap újra melegen kezdett sütni, és a patakok jege megolvadt, Őszapó erőre kapott. Egy szép márciusi reggelen a gólya kitárta szárnyait, és Matyi szeme láttára felemelkedett a kék ég felé.
Háromszor körözött a ház felett, mintha köszönetet mondana, majd elindult dél felé, hogy megkeresse társait.
Amikor eljött a nyár, Matyi izgatottan leste az eget.
Egy nap megpillantotta Őszapót, aki visszatért a kéményre, és vidáman kelepelve üdvözölte régi barátját.
A falu népe örömmel ünnepelte a gólya visszatérését, és attól a naptól fogva minden évben közösen figyelték, ahogy a gólyák útra kelnek, majd tavasszal visszatérnek.
Így vált Matyi és Őszapó barátsága a falu egyik legszebb történetévé, amit még sok-sok év múlva is meséltek a gyerekeknek a kémények alatt ülve.
Ezt a mesét írta: Mogyorosi Márk meseíró, költő
A mesemondó Apa története Egyszer volt, hol nem volt, egy modern, kreatív apuka, aki szerette a kalandokat, a nevetést és a szabad szellemet. Nem egy elvarázsolt kastélyban élt, hanem egy kényelmes, barátságos otthonban, ahol a gyerekszobák tele voltak könyvekkel, játékokkal és olyan ötletekkel, amelyek szinte kicsordultak a falakból. Ő volt a Mesemondó Apa, akinek legnagyobb hobbija a meseírás volt. Üdv...