A hangyamunkás és a katona.
Volt egyszer egy hangya, aki egy népes család legifjabb fészeklakójaként látta meg a napvilágot.
Ő is mint minden hangya magvakat cipelt a karavánnal együtt. De mivel még kicsi volt, fiatal és gyenge minduntalan lemaradt. Testvérei ezért kinevették és mindig csúfolták is. De ő továbbra is szorgalmasan dolgozott. Csak akkor amikor nem látta senki sem akkor eredtek el könnyei. Egyszer mégiscsak észrevette egy katona. Odament hozzá és megkérdezte tőle:
- Miért sírsz oly keservesen? - a kis hangya elmesélte. Erre a katona azt kérdezte:
- Mindig elvégzed a munkád?
- Igen! - felelte a kis hangya.
- Jól érzed magad amikor elvégezted a munkát?
- Igen! - felelte a kis hangya. -
Hidd el, az akarat mindenen átsegít! - Egyik nap amikor a kis hangya ismét munkába állt, megpillantotta, hogy katonák állnak sorfaltat a karaván szélén. Mindenki őt buzdította, mindegyik mondott neki egy jó szót. A kis hangya egyre gyorsabban, egyre bátrabban, egyre jobb kedvvel lépdelt, közben érezte azt is, hogy egyre és egyre erősebb.
Egyszer csak azt vette észre, hogy ő állt a hosszú sor élén és ő vitte be az első magocskát a bolyba. Nagyon büszke lett és nagyon örült. Testvérei tátott szájjal nézték, majd lesütötték a szemüket, úgy szégyellték magukat. Később bocsánatot kértek kistestvérüktől. Mosolyogva ölelték meg egymást.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Bogi egyre többször érezte magát nagyon fáradtnak. Szinte kattogott a feje a sok gondolattól úgy, mint az ingaóra: tik-tak, tik-tak. Ezt hallotta a fejében. Vajon mi lehet ez már megint? – töprenge...
Elolvasom
Tegnap leszakadt az ég! Az égi rónán felvillant egy fény. A haragvó zivatar Nyögött, ordított, jajgatott, bömbölt, Villámló párbajt vívott, Háborgó fodrait csapkodta. Láttam a forgószelet, Mely tet...
Elolvasom
A farsangi bálhoz közeledve nőttön nőtt a várakozás öröme, s a jókedv. A mezőn és a tisztáson már gyülekeztek a résztvevők, miközben a fákon sorba ültek a nézők. A közönség onnan nézte a mulatságot...
Elolvasom
Tél volt. Ki tudja már, hogy mióta nem hullott hó a földre. Az aprócska Bolyhos családja már nagyon várta a fehér karácsonyt. – Vajon milyen lehet az? – tűnődött a kiskutya. – De mi az a hó? – Gyak...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Verseim, meséim, történeteim legtöbbje állatmese, melyek főként a természetben játszódnak. Írásaimmal a személyiségfejlesztés, a szórakoztatás és az örömszerzés is célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, és ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen írok bármilyen témában mesét, történetet, amely ezt a korosztályt érinti (főként óvodás, kisiskolás).