A Húsvéti nyuszi és a Húsvéti boszorkány

A Húsvéti nyuszi és a Húsvéti boszorkány.

Volt egy falu, ami hímes tojásairól vált híressé, ott festették, díszítették a legszebb tojásokat.

Az egyik évben húsvét előtt úgy egy hónappal a faluba étkezett egy boszorkány. Mivel a falusiak gyanakvó természetűek voltak, utána jártak a dolognak, hogy kicsoda is ez az asszony. Ő magáról azt állította, hogy a Nemzetközi Húsvéti liga képviselője, és azért jött, mert személyesen akarja ellenőrizni, hogy hogyan folynak ebben a híres faluban a húsvéti előkészületek. Azt is jelezte, hogy végig óhajtja látogatni a házakat a faluban és mivel nagyon szereti a tejbekását, szeretné, ha azzal várnák. A falusi emberek eléggé rátartiak voltak, és felháborodtak azon, hogy egy idegen asszony megmondja nekik, hogy hogyan fogadjanak illendően egy vendéget. És amikor a boszorka beállított egy-egy házhoz nem is kínálták meg tejbekásával, és ahol mégis, annak nem volt se friss gyümölcs a tetején, de még karamellizált alma se.

Ráadásul a gyerekek, amiért az asszony állandóan leteremtette őket, hogy ne lármázzanak, gúnyból húsvéti boszorkánynak öltöztek, őt utánozva kötényt kötöttek és fejkendőt tettek a fejükre. Az asszony nyomában jártak és a háta mögött kézzel festett húsvéti üdvözlőlapokat osztogattak.

A boszorka persze, éktelen haragra gerjedt. Elhatározta, hogy megbünteti a falut, mégpedig az érzékeny pontján, a tojásfestés hagyományában. Még nem említettem, hogy a boszorkának volt egy hosszúszőrű, lompos pulikutyája, Jotyi, nos, az ő segítségével kezdte el begyűjteni a tojásokat. És a puli olyan óvatosan vette a szájába a különböző baromfiudvarból lopott tojásokat, hogy azok soha sem törtek össze. A boszorka még a madarak fészkeit is kifosztotta, majd öreg, piaci kofának álcázva magát végig látogatta a farmokat, és azt kántálta, hogy tojás festésre gyűjt tojásokat. 

Itt ebben a faluban élt a Húsvéti nyuszi, aki nem volt egy átlagos nyuszi, hófehér szőrű, szokatlanul hosszú füle mindig vidáman libegett utána ugrándozás közben. Kedves és játékos fickó volt. Féktelen jókedve átragadt a környezetére, virágokat hozott a fákra, meleget a levegőbe, és színt a világba a hosszú téli álom után.

Nos, ő vette észre elsőként, hogy valami furcsa dolog történik a faluban. Az állatok elnémultak, a kutyák nem ugattak, a bárányok nem bégettek, a gyerekek nem nevettek és nem játszottak kint az utcán. Elhatározta, hogy azonnal utánajár a dolognak. Először Szilviához fordult, a Csillagfény tündérhez, aki szikrázó fénnyel világította meg az erdei ösvényeket, és minden évben ő vezette a tojásvadászatot a gyerekeknek. De most egyetlen egy tojást sem talált, mert a boszorka mindet összeszedte. Hogy nem vettem észre!-sajnálkozott a tündér.

Aztán Brunót, a Suttogó tölgyet kérdezte meg a nyuszi, hogy mit tud az eltűnt tojásokról. Ő egy ős fa volt, aki szeretett versikékben beszélni, azon kívül a tavasz színeit tartalmazó láda titkos őrzőjeként teljesített szolgálatot. 

Tapsifüles nyuszikának
Nagyon sok a dolga,
Piros tojást, hímes tojást
Szerteszéjjel hordja. Ezt verselte de a lopott tojások lelőhelyéről semmit sem tudott.

Amikor a nyuszi tovább akart menni, a fa odvában megbújó Bagoly asszonyság kukucskált ki rajta. „Engem nem vett észre a boszorka, így meg tudtam menteni a tojásainkat.-mondta. Ha az segít, láttam, hogy a folyó felé vette az irányt. 

Na, ez már legalább egy vékony kis útmutató volt. Köszönöm.-mondta a Húsvéti nyuszi, aki most már a kakukk, a róka és a kakas kíséretében Íriszt szólította, a szivárvány tollú főnixet. Ő egy igazán fenséges madár volt, aki röptében csillogó szivárványok nyomát hagyta maga után. Tüzes szárnyai örömöt és a melegséget sugároztak.

Eddig nem jártunk sikerrel! –mondták az állatok szinte kórusban. „Hm, hm, sajnos én sem tudom, hogy hova rejtette a tojásokat a boszorka.”-mondta a Főnix, mert csak ma érkeztem, hogy segítsek nektek a húsvéti tojásfestésben.

Kérdezzük meg akkor a tó nimfákat!- javasolta a róka, aki szeretett a játékos vízi lényekkel incselkedni, amikor horgászott. A tó nimfák azonban azt felelték, hogy ők csak rejtett kincseket találnak a tó mélyén, de tojásokat még soha.

Ekkor az erdőből kiszaladt Galiba és Gyűszűvirág, a kobold ikrek, akik mindig veszekedtek valamin, de arról voltak híresek, hogy ügyesen megtalálják az elveszett dolgokat és okos csapdákat állítanak fel azoknak, akik az erdőben helytelenül viselkednek. 

Ők azt ötlötték ki, hogy aranyló porral beszórt fatojásokat készíttetnek a fafaragó mesterrel és vállalják, hogy elcsalják a boszorkát a kézműves műhelybe. A boszorka éppen a tó nimfák taván fészkelő vadkacsa asszonyság tojásaiért alkudozott. Gyűszűvirág ekkor odalépett a boszorkához és a fülébe súgta, hogy hagyja a vadkacsa tojásait, ő mutat neki egy sokkal pompásabb tojás lelőhelyet. És a csel bevált, a boszorka követte Gyűszűvirágot, aki nagy kerülő úton elvezette a fafaragó mester házához, aki persze már be volt avatva, hogy tartsa szóval a boszorkát.

Mindeközben a nyuszi, a róka, a kakukk, meg a kakas szaladtak a faluba, hogy szóljanak a gyerekeknek, hogy készüljenek fel a tojások visszaszerzésére.

Galiba kobold tovább nyomozott. Hamarosan feltűnt neki, hogy a falut átszelő folyón hirtelen több csónak is nagy gyorsasággal siklik a főváros felé. Galiba felvette a búvár öltözéket, amit kölcsön kapott a tó nimfáktól és halkan követni kezdte a csónakokat. Hát nem azokban voltak a lopott tojások! A csónakokat a boszorka által lefizetett halak repítették. Galiba elküldte a halakat, azzal ijesztgetve őket, hogy rájuk szabadítja a vízi madarakat. A búvár öltözékét egy békára hagyva szaladt a hírrel a faluba. A gyerekek, a szüleikkel együtt gyorsan megállították a csónakokat, talicskákra pakolták a tojásokat és mindet a falu főterére szállították. Ahogy minden egyes tojást megtaláltak, megjelent Főnix, és káprázatos színekkel megfestette azokat. Virágok bontakoztak ki rajtuk, és csodálatosabbnál csodálatosabb minták, az ég ragyogó kékre változott, és újra felcsendült a nevetés.

A boszorkát a fafaragó mester Gyűszűvirággal együtt a főtérre kísérte és ott mindenki előtt kényszerítette, hogy beismerje, hogy a tojások felvásárlásával meg akarta fosztani a falut a leghíresebb hímes tojások címtől. A falu ítélete az lett, hogy örökre száműzték a boszorkát a faluból. 

Ettől a naptól kezdve a húsvéti tojásvadászat még izgalmasabb lett, amelyet a nyuszi tojások varázslatos megmentése ihletett. És minden évben, amikor a tavasz beköszönt, azt mondják, hogy a Húsvéti nyuszi ott őrködik a virágok között, és a szőre a húsvét színeiben ragyog.