A kisnyuszi, orrán egy sárga pillangóval

A kisnyuszi, orrán egy sárga pillangóval.

            A nyuszi lak elcsendesedett. Az ablakon beszűrődött a tavaszi napfény, és a sugarak rávetődtek a heverőre, melyen három csemete szunyókált. Nyuszi mama egy puha takaróval a kezében odalépett hozzájuk, és jól betakargatta őket.

            Lábujjhegyen közlekedett, nehogy felébressze a csemetéit. Elégedetten mosolygott magában, amikor felidézte a délelőttöt. Nyuszi papa éppen kávét főzött, és az illat elárasztotta az egész házat.

– Kérsz egy kortyot? – kérdezte Nyuszi mamát, aki éppen akkor lépett be a konyhaajtón.

– Igen, tölts nekem egy keveset, légy szíves! – felelte, és megigazította a piros kötényét, majd leült egy székre. – Sokat ugrándoztak ma a nyuszi gyerekek a réten! Olyan hirtelen elaludtak a kanapén ebéd után, hogy nem volt szívem felkelteni őket! Pedig a saját szobájukban kényelmesebb lenne!  – folytatta Nyuszi mama.

– Nagyon jó az a kanapé a délutáni alváshoz! – válaszolt, miközben kitöltötte a kávét. Leült, és csendesen beszélgetni kezdett a párjával az előttük álló teendőkről.

Ezalatt, egy sárga pillangó izgatottan röpködött a kertben. A réten látott három ugrándozó nyuszi csemetét, de hiába körözött a fejük fölött, nem vették észre őt. Szeretett volna velük kergetőzni, de nem tudta magára felhívni a figyelmet, ezért aztán hazáig követte őket. Bekukkantott az ablakon, ahol látta, hogy elnyomta őket az ebéd utáni álom.

– Megvárom, amíg felébrednek! – gondolta, de később elveszítette a türelmét, és úgy döntött, hogy berepül a szobába. Az ablak résnyire nyitva állt, és így sikerült bejutnia. A fehér bundájú kisnyuszi orrára szállt, és egy kicsit megcsiklandozta.

– Ki az, ki az? – riadt fel a csemete, és odakapott, ahol épp a sárga pillangó ücsörgött. Majdnem fejbe kólintotta, de szerencsére a lepkének sikerült elszállnia. A fehér nyuszi álmosan nyújtózott egy nagyot, és úgy döntött, alszik még egy keveset. A sárga pillangó azonban nem hagyta annyiban a dolgot, ismét az orrára repült. Ezúttal azonban a fehér nyuszi kinyitotta a szemét, és észrevette őt.

– Mit keresel az orromon, sárga pillangó? – kérdezte.

– Azt szeretném, ha játszanál velem! – felelte a sárga pillangó.

– Nem tudtad megvárni, amíg magamtól felébredek? – kérdezte a fehér nyuszi.

– Elvesztettem a türelmem, ne haragudj! – vallotta be a sárga pillangó, és bűnbánóan lehajtotta a fejét.

– Jól van, nem haragszom! – enyhült meg az őszinte szavakra a fehér nyuszi, és kibújt a takaró alól. – Hol szeretnél játszani? – kérdezte később.

– Pillangóvárosban! Itt van nem messze! Gyere utánam! – suttogta a sárga pillangó, és kirepült a kertbe. A fehér kisnyuszi kitárta az ablakot, és kiugrált rajta. Pár percig követte a lepkét, és meglepetten vette észre, hogy a közeli rét szélén a bordó virágok szirmán sok piros, kék és barna pillangó üldögél.

– Délelőtt erre jártam, és nem láttalak titeket! – mondta csodálkozva.

– Pedig itt voltunk mindannyian! Nem vettél észre, mert nem figyeltél minket! – felelte a sárga pillangó, és ide-oda cikázott a levegőben. A fehér nyuszi ugrándozott, néha úgy tett, mintha el szeretné kapni, ilyenkor a sárga pillangó magasabbra repült, és így nem érte el őt. A bordó virágok szirmairól a piros, kék és barna pillangók is felrebbentek, és egy színes felhőt alkotva a nyuszi feje fölött szabadon szálltak. A látvány annyira szép volt, hogy a kis csemete leült a földre, és csodálta.

– Ez itt a magasban Pillangóváros? – érdeklődött.

– Igen! Ez, és a bordó virágok szirmán, és mindenütt, ahol észrevesznek bennünket! – felelte a sárga pillangó.

– Örülök, hogy az orromra szálltál, és felhívtad a figyelmem magadra! – felelte a fehér nyuszi, és sietve elbúcsúzott, hogy otthon legyen, mire a testvérei felébrednek. Amikor hazaért, visszabújt a kanapéra a takaró alá. Nem sokat kellett várnia, hogy a barna és foltos nyuszi testvérei kinyissák a szemüket.

– Van kedvetek megnézni Pillangóvárost? – kérdezte tőlük.

– Igen, persze! – lelkesedtek a többiek. Ezúttal azonban elhívták magukkal Nyuszi mamát és Nyuszi papát is. A fehér kisnyuszi haladt elöl, ő vezette a családot.

– Itt voltunk délelőtt! – nézett rá meglepetten a foltos nyuszi.

– Igen! Mégsem láttuk Pillangóvárost! – szólt a fehér nyuszi. – Nézzetek oda, a rét szélére! Figyeljétek a bordó virágok szirmait! – mutatott a távolba.

– Ó, ott ülnek a színes pillangók! Figyeljétek! – mutatta a barna nyuszi.

– Milyen szépek! – sóhajtott fel Nyuszi mama, és belekarolt Nyuszi papába.

Amint észrevették őket, a színes pillangók felszálltak és ugyanúgy, mint korábban tették, egy színes felhőt alkottak azoknak a feje fölött, akik meglátták őket.

– Ez itt mindenhol Pillangóváros! Ha jól figyelünk, mindig meglátjuk! – mutatott rájuk diadalmasan a fehér kisnyuszi.

            A színes délután hamar eltelt. A pillangók és a három kisnyuszi örök barátok lettek. Nyuszi mama és Nyuszi papa nagyon büszke volt a fehér kisnyuszira, hogy felfedezte a csodát, ami eddig is a szemük előtt hevert, csak nem vették észre. Arra gondoltak mindannyian, hogy érdemes ezután is nyitott szemmel járni, mert akkor biztosan nem megyünk el a körülöttünk található szépségek mellett.