Kép forrása: Picaso (Freepik AI)
A megkergült földigiliszta.
Aznap csak úgy zuhogott az eső, mindenütt latyak,
senkin sem volt száraz és sártól mentes a gatya.
Zuhogott, zuhogott nem akart elállni,
de legalább teli volt lekvárral a stelázsi.
Egy őrült giliszta bújt ki a földből a fejét vakarva:
- Hát visszamegyek én a többiekhez, ha ez az eső végre abbahagyja...
Egyet, kettőt tekergett, majd táncra perdült újra,
csak nem tért vissza abba a nedvességtől teli lyukba.
Mit járhat ő talán az esőtáncot?
Hisz olyat ő már rég nem látott.
Nézték a többiek, mi történhetett vele,
de látták, hogy teljesen ép és sérülésmentes a feje.
-Megkergült talán, vagy csak valamit odalent felkortyolt?
Nem akart lejönni egész délután a betonról.
Százszor tekergett jobbra majd balra,
bájosan csavarta testét az aszfaltra.
-Gyere le a fűre, itten biztonságos! -kiáltották a többiek,
de közben egy madár felkapta őt röptiben.
A kis tubicának azonban megtetszett a kergült giliszta tánca,
s elhatározta, hogy nem eszi őt meg vacsorára.
Megtartja őt, hadd szórakozzon rajta,
s azzal a kis gilisztát gyengéden betakarta.
Ezt a mesét írta: Baán Zsuzsanna amatőr író
A művészeti fotózás után egyre gyakrabban vetettem bele magam a vers, mese és novellaírásba. Miután néhány versem nyomtatásban is megjelent, elkezdtem még szorgosabban írni, elsősorban itt is az alkotás öröme motivál, hogy mások számára valami értéket tudjak adni. A mesékkel nemcsak gyermekkoromban találkoztam, van egy 9 és egy 12 éves gyermekem, így nem is volt kérdés, hogy a kisebbek számára is írjak v...
Balla Zsuzsa
2024-07-05 19:51
Nagyon tetszett.