Kép forrása: tengr.ai
A méhecske pihenője.
Vasárnap volt, napsütötte,
csordultig telt a medence.
Apró gyerek, nagyobbacska,
a strandlabdát passzolgatta.
Arra tévedt egy méhecske,
le is szállt a víz tükrére.
A hőségben megszomjazott,
inni vágyott néhány kortyot.
A gyerekek észrevették
a megfáradt, kis méhecskét.
Kimerült a csöpp kis teste,
szárnyait is alig verte.
Így szólt Peti csendesen:
„Hagyjuk, amíg megpihen!
Engedjük, hogy szomját oltsa,
útnak indul úgyis, újra!”
A többiek helyeseltek:
„Menjünk, igyunk mi is egyet!
Vegyünk példát mi is róla,
aztán labdázhatunk újra!”
A gyerekek így is tettek,
limonádét készítettek.
Ízlelgették, kortyolgatták,
a méhecskét nem bántották.
Mikor végül visszatértek,
keresték az apró méhet.
Kutatták, de nem találták,
szárnyát eresztve továbbállt.
Elrepült ő gondtalan,
hisz a szomja oltva van!
Várják őt a vadvirágok,
hisz még oly sok dolga van!
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...
Várkonyi Kitty
2024-07-30 01:35
Nagyon tetszett, ez a csupa kedvesség és szeretet mesevers.