A Nyúlúrfi és a Tavasz Kincsei (mese a húsvéti tojáskeresésről)

A Nyúlúrfi és a Tavasz Kincsei (mese a húsvéti tojáskeresésről).

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, de éppen a Tavasz kapuján innen, élt egy különös nyúl, akit mindenki csak így ismert: Nyúlúrfi.

Nem volt ő akárki ám, mert mikor elolvadt az utolsó hópihe, és az ibolya kinyitotta álmos szemeit, Nyúlúrfi titkos ösvényeken járva, színes tojásokat és édességeket kezdett készíteni.

De nem egyedül ám!

Segítettek neki a bodzabokor tündérei, az erdei manók, sőt, néha még a szellő is, ha épp nem volt túl huncut kedvében.

Nyúlúrfi különleges erszényében – ami kívülről kicsi volt, de belül akkora, mint egy csűr – ott sorakoztak a piros, sárga, zöld, aranytojások, sőt még egy-két nevetős csokinyúl is.

Ahogy elérkezett a húsvét reggele, Nyúlúrfi halkan, puha tappancsokkal suhant végig a falvakon, városokon, és még a dombtetőn álló kis házikót se hagyta ki.

 S ahol gyermekek aludtak, ott óvatosan elővette a csodás tojásokat, s elkezdte eldugni őket.

Hol egy bokor tövébe, hol egy fa odvában, néha a virágos rét közepére, máskor meg épp egy kicsi, kifordított cserép alá.

Ügyelt rá, hogy se túl könnyű, se túl nehéz ne legyen megtalálni a kincseket.

Sose hagyta kézjegy nélkül a művét: minden eldugott tojás mellett ott lebegett egy apró, alig látható pitypangszál, ami csak azoknak mutatta meg az utat, akik valóban hinni tudtak a húsvéti varázslatban.

Mikor végzett, s a nap felkúszott az égre, Nyúlúrfi kifújta magát egy öreg fa árnyékában.

Lábait keresztbe tette, bajuszát megigazította, és onnan figyelte a mezőt, ahol lassan megjelentek a gyerekek.

Ki nevetve, ki ujjongva szaladt bokorról bokorra, fa mögé, kerti kőhöz.

A lánykák csipkés kosárral, a legénykék fonott tarisznyával járták a kertet, s minden megtalált tojásnál felcsattant az öröm hangja:

– Itt egy zöld! – kiáltotta az egyik.
– Megvan az arany! – rikkantotta a másik.

A Nyúlúrfi pedig, bár fáradt volt, mégis boldogan hunyta be a szemét, mert tudta: munkájának legszebb jutalma a gyerekek nevetése volt.

S hogy azóta is járja-e a világot minden tavasszal?
Azt mondják, ha húsvét reggelén csöndben figyelsz, talán még hallhatod is, ahogy egy puha tappancs neszet a kert végében.

Itt a vége, fuss el véle,
nyúl ugrott egy rétre véle.