A százévente termő tojás és a tűzből pattant leány

A százévente termő tojás és a tűzből pattant leány.

Egy smaragdzöld dombok és ködös tavak között fekvő csendes kis városban egy különös legenda kelt szárnyra-az öröktermő tojásról. Az emberek azt állították, hogy százévente egyszer egy csillogó aranytojás jelenik meg a város szélén álló öreg tyúkólban. Senki sem tudta, honnan származik, de a jelenléte tagadhatatlan volt. A parasztok arról beszéltek, hogy melegséget áraszt, és úgy lüktet, mint egy szívverés, és halkan zümmög az éjszaka közepén.

Egy csapat favágó, és erdei munkás, köztük egy idősebb férfi, József és egy 8 éves fiú, akit az apja „Ferkónak”hívott, és mindig magával vitte az erdőbe, ha csak tehette, az munka után a tűz körül ettek vidáman. Ahogy nevetgéltek, beszélgettek, felidézték az aznapi eseményeket, a legnagyobb megdöbbenésükre hirtelen egy aprócska kislány pattant ki a tűzből.

Olyan volt, mint egy baba, csak élő. A haja, hosszú vörös volt, a ruhája kék, és egy kék kendőt tartott a kezében. Először vidáman körülnézett, majd hangosan felnevetett, láttatni engedve hófehéren csillogó fogacskáit. Aztán egyik kezét a csípőjére tette, a másikkal felemelte a kék kendőt, és táncolni kezdett.

A favágók szájtátva bámulták. Amikor a leány befejezte a táncot, eltűnt, de az aranyásók még mindig megbabonázva nézték a tüzet. Ferkó szólalt meg elsőként, hogy –„Édesapám, ugye milyen gyönyörű volt ez a tánc, amit az a tűzhajú lány lejtett? A favágók csodálkozva néztek a fiúra, mert mint kiderült, ők azonnal elfelejtették az élményt. Az egyetlen, aki Ferkón kívül tisztán emlékezett a lányra, az József volt. A hazafelé úton Ferkó azt mondta az apjának, aki továbbra is azt állította, hogy a fia csak képzelődött, hogy de igenis ott volt egy leány. Ekkor a fiú feje fölött egy bagoly rikoltotta el magát, mintha kinevetné őt. 

József viszont igazat adott a fiúnak és azt mondta, hogy a táncoló lány a Tűztündér volt, aki ott jelenik meg, ahol a föld alatt arany van. József bogarat ültetett a többiek fülébe, így másnap reggel a favágók ásni kezdtek a környéken, hátha mégis igaz a legenda. De nem emlékeztek a pontos helyre, ahol a lány táncolt. Ferkó, a baglyot okolta, hogy ő zavarta el a lányt, de senki sem hitt neki. Aznap, amikor Ferkó iskolába ment és elmesélte különös esetét a Tűztündérrel, a gyerekek sem hittek neki és ráragasztották a „Táncoló Ferkó” becenevet és egész nap csúfolták. Az egyetlen, aki még mindig hitt neki, az József volt. Ferkó alig várta, hogy az apja megint magával vigye az erdőbe, hogy újra találkozhasson a Tűztündérrel. És megint megtörtént, ugyanaz, mint már egyszer, és a többi favágó megint nem hitt neki, mert még mielőtt a lány leejtette volna a kék sálját elhuhogta magát a gonosz bagoly. Ferkó meg volt győződve róla, hogy a Tűztündér megmutatta volna nekik az aranyhoz vezető utat, ha a bagoly nem ijesztette volna el. 

Beköszöntött a tél, és Ferkó édesapja elment dolgozni a bányába, a fiú pedig a gonosz mostohaanyjával maradt, aki, ahol tudott ott ártott Ferkónak. Egy nap a fiúnak elege lett sanyarú sorsából és úgy döntött, hogy inkább Józsefhez szökik, hátha befogadja. Útban a falu felé aztán újra meglátta a Tűztündért. Követte őt, el is tévedt az erdőben, már akkora hó esett, hogy térdig járt benne, ekkor a lányka körbetáncolta, és a hó elolvadt. A télből nyár lett, virágok nyíltak, a fán madarak csicseregtek. Amikor a Tündér meglátta Ferkó megdöbbent arcát ránevetett, majd adott neki egy ócska ásót a következőket mondva: Menj Józsefhez, éjfélkor lopózzatok be a falu szélén lévő tyúkólba, és ott találtok valamit. Aztán meglásd, minden jóra fordul.

Ferkó amikor József házához ért elmesélte neki, hogy mit mondott a Tűztündér. És ők úgy cselekedtek, ahogy a tündér mondta: Belopóztak a falu szélén álló tyúkólba és találtak egy aranytojást, ott volt a közönséges pettyes tojások között, és halványan világított.

Amikor Ferkó kezébe vette a tojást, az megremegett. Aztán, egy pattogó tűzre emlékeztető hanggal, szétnyílt. A tojássárgája helyett ragyogó fény tört elő belőle, megvilágítva a falakat, és vele együtt egy lágy, ősi dallamot hallottak. Ferkó hátratántorodott, a szíve hevesen dobogott. Az előtte kavargó energia valami rendkívüli dologgá olvadt össze - egy apró madárkává, amelynek tollai úgy csillogtak, mint az olvadt arany. Kövessetek! –csiripelte a Tűzmadár.

Ferkót és Józsefet egy tölgyfához vezette, mely alatt sok aranyat találtak. Sajnos nem sokáig tudták megőrizni a titkukat, mert a gonosz mostoha egy nap egy kis aranyrögöt talált Ferkó zsebében, s amikor a fiút kérdőre vonta, az csak hallgatott. Ekkor panaszt tett a helyi, kapzsi bírónál, aki persze azt mondta, hogy deresre huzatja Józsefet, ha nem árulja el az aranylelő helyet, és különben is az arany azé, akinek a birtokán találtatott. Így kénytelenek voltak megmutatni a lelőhelyet. Ennek ellenére Ferkó és József az addig talált aranyból még jó sokáig gazdagságban élnek. 

Amúgy a Tűztündér és a százévente születő tojás legendája újjáéledt. A faluban azt terjesztik azóta is, hogy az aranytojás minden évszázadban egyszer visszatér - várva, hogy egy bizonyos személy megtalálja, várva, hogy válasszon és gazdaggá tegyen egy szegény embert..