A tanonc királyfi 10. rész

A tanonc királyfi 10. rész.

Nikolasz Mikulás szobájának ajtaján kopogtatott. Figyelmeztetni akarta, ideje hogy elinduljanak Százszorszép országba. Ma tölti be a tizenötödik évét, és várják őket a sors-varázslatra. Egész éjjel a kupolában volt, a távcsövön nézte mint haldoklik a hőségben szülőföldje. 

– Szegény apám, és szegény alattvalói – peregtek könnyei –. Bárcsak segíthetnék rajtuk!

Ott állt hát 14. Mikulás ajtaja előtt, és a szólásra benyitott. A Mikulás teljes királyi pompában állt a szoba közepén. Piros ruhájában, a combközépig érő fekete csizmában nagyszerű látványt nyújtott. Nikolasz kétségbeesett arcát megpillantva elkomorodott. A herceg esdekelve kérte:

– Segíts megmenteni Százszorszép országot!

A Mikulás fejét rázta:

– Sajnos nem áll módomban!

Az elmúlt évek alatt Nikolasz jól megismerte 14. Mikulást. Tudta, ha valaki ő igenis képes megállítani az irtózatos pusztítást.

- De.. te vagy a Mikulás – dadogta - . Az nem lehet, hogy te nem tudsz segíteni!

– Ma már nem tudok. Csak az új Mikulás képes rá, neki van ereje hozzá. A mai napon én utoljára öltöztem ebbe a ruhába.

– De akkor ki… – nézett Nikolasz csodálkozva –.

– Hogy ki lesz az új Mikulás? – fejezte be vendéglátója a kérdést. – Hát te!

– Ez nagyon rossz vicc! – kiáltott fel a herceg. Vendéglátója arca komoly maradt, láthatóan nem viccelt.

 – Ez teljes képtelenség, hiszen még csak tizenöt éves vagyok! Nem vagyok még 25 éves, így nem lehetek mikulás! Egyébként is a mikulások szakállasok… és..és…

– Öregek? – fejezte be a mondatot 14. Mikulás. – Ezt akartad mondani, igaz? Nincs meghatározva milyennek kell lennie egy Mikulásnak, épp Niób mondta nekem a minap. A jóslat szerint Százszorszép országot a 15. Mikulás menti meg a tizenötödik születésnapján egy olyan dologgal, ami varázslat nélkül is háromféle alakot képes ölteni. Ez áll a nagykönyvben. Remélem, tudod mi az?

Nikolasz arca felderült:

– Tudom mesterem! Egy végtelenül egyszerű és mégis nélkülözhetetlen dolog. Egy kérésem van. Szeretném, ha elkísérnél, velem maradnál ma. Elfogadom amit átadsz, de kérlek segíts nekem, hogy tökéletes mikulás lehessek!

– Már az vagy! – nézett rá büszkén 14. Mikulás.

Úközben a Hegyek országának ura Nikolasznak elmondta, hogy Százszorszép ország haldoklásának oka Kriba és Számun varázslatában rejlik. 

A magasból elszomorító látványt nyújtott Nikolasz szülőföldje. A föld vastagon megrepedezett a hőségtől, a növényzet nagy része elpusztult. Az erdőből kimenekült élőlények a palota előtt vertek sátrat, és könyörögtek a királynak, mentse meg élőhelyüket. 

A palota udvarára leereszkedve szinte alig kaptak levegőt. Félix sietett eléjük. Nikolasz szomorúan vette észre, apja mennyire megöregedett mióta nem látta. A király hajában hosszú ezüst színű tincs ragyogott, ami különleges dolognak számított, mert az országban az emberek addig nem őszültek. A csík a rengeteg bánattól lett. A király elkeseredetten próbált segíteni, de be kellett látnia, hogy ez neki nem sikerül. A Nagytanács éppen ezért kényszerű döntést hozott, másnap elhagyják az országot, a hegyek felé húzódva próbálnak új hazát találni. Félix boldogan szorította magához a fiát.

 – Örülök, hogy legalább téged épségben látlak, és nem kellett átélned ezt a borzalmat, mely bennünket sújt! Mindig úgy reméltem egy gyönyörű országot fogok az utódaimra hagyni, de úgy tűnik sajnos ez nem így lesz.

Szomorú arcán halvány mosoly futott át:

– Azonban a nagy bajok közt egy jó dolog is történt velünk, ma hajnalban húgod született. Édesanyád már nagyon vár, siess hozzá! Ha üdvözölted gyertek a trónterembe. Minél előbb ejtsük meg a sors-varázslatot, hogy elindulhassunk!

Nikolasz végigszaladt a palota folyosóján, és halkan kopogtatott a királyi hálószoba ajtaján. Édesanyja nyitott ajtót, és erősen magához szorította. Hosszú percekig állta így, és mikor elengedték egymást a szemükben könnyek ragyogtak.

– Mekkorát nőttél, fiam! Szakasztott olyan szép vagy, mint az apád volt ebben a korában. Gyere, bemutatlak valakinek, aki már nagyon szeretne megismerni!

A herceg követte anyját a bölcsőhöz, melyben egy parányi csecsemő feküdt. A királynő így szólt:

– Elizabeth a neve.

Nikolasz a bölcső fölé hajolt, és suttogta:

– Üdvözöllek, drága húgom! Ígérem, mindig vigyázni fogok rád!

Noána meghatottan hallgatta fia szavait, és így szólt:

– Hát a segítség ránk férne. A pusztítás miatt nem marad ország, melynek trónját örökölhettétek volna!

Nikolasz így válaszolt:

– Drága anyám! 14. Mikulás megtanított rá, hogy bíznunk kell magunkban. Reméljük, talán valami csoda történik. Apám kérte, menjünk a trónterembe, már csak ránk várnak.

A királyné bólintott. Karjába vette a csecsemőt, és követte fiát. Nikolasz a trónteremben boldogan borult nevelői nyakába. Szepi és Márkusz kitörő örömmel üdvözölték egykori tanítványukat. Nikolasz mosolyogva mondta:

 – Sokat köszönhetek nektek, és életem minden veletek töltött percére boldogan emlékezem vissza.

Beszélgetésüknek Félix vetett véget. Felállt trónjáról, és így szólt:

 – Tizenöt éve életem egyik legboldogabb napjára ébredtem, mert megszületett a fiam. Majd a boldogságból rémálom lett, mikor a hercegnek - sértő és érthetetlen módon - tanonc jövőt jósolt a Sorskönyv. Ma már tudom, hogy ezzel Nikolaszt mentette meg. Kriba az ő életére tört volna, így állva bosszút régi sérelmükért, és azért is, mert a varázskönyvek szerint egyedül a fiam képes felvenni bűbájuk ellen a harcot. A harcot, melytől az egész ország jövője függ. És most kérlek Szepi – fordult a varázslóhoz – ismételjük meg Nikolasz sorskönyv varázslatát, majd ejtsük meg a lányomét is. Királyi becsületszavamat adom, hogy mindkettőt – legyen is az bármi – elfogadom.

A varázsló Nikolaszra pillantott, és a hercegnek nagyot dobbant a szíve. Félt, hogy talán a Sorskönyv másként dönt, mint amire már a szívében vágyott.

Szepi hangja erősen zengett, betöltötte a termet, hogy a legutolsó sarokban is jól hallja mindenki:

– A jóslat így hangzik: „A Mikulás legkisebb inasa a Hegyek országának uralkodója legyen! Éljen a 15. Mikulás!” És ne feledkezzük el a hercegnőről sem, az ő jóslata ez: „Százszorszép országban hatalmas királynő lesz, egy virágzó birodalom felett!”

Félix méltatlankodó arccal pattant fel a trónról:

– Ez micsoda képtelenség már megint? Az országunk éppen most haldoklik.

Azonnal ráébredt, hogy fogadalmát megszegte, és Szepire nézett.

– Uram – emlékeztette a varázsló –, te ismét kételkedsz a könyv tudományában!

A király fáradtan legyintett:

– Igazad van, mint mindig – sóhajtotta. – Hálátlan vagyok, hiszen megmentette Nikolasz életét is.

– Szerintem pedig uram – szólt halkan a varázsló –, nem csak az ő életét mentette meg, de a miénket is.