A törvény.
Meseerdőben összeültek a madarak és kitalálták, hogy ők vannak a legtöbben, tehát az erdő törvényeit is ők fogják eztán hozni.
A legnagyobb fán elnökölt a rétisas, de rohant már messziről a strucc és az emu is. A pelikán csattogtatta csőrét, és örömében ki is ejtette belőle az elkapott halat, amit aztán a gólya gyorsan bekapott.
- Figyelem! - hujjogott a sas - az első törvényünk az lesz, hogy a jövő héttől minden állatnak két lábon kell járni.
- A rókának is? - kérdezte a galamb.
- Igen. Mindenkinek. Ha két lábon járnak, minket is nehezebben kaphatnak majd el.
- A medvének is? - kérdezte a veréb.
- Igen, mondtam már - válaszolt a sas.
- Na de a százlábúnak is? - csodálkozott a héja.
- Mindenkinek! - csapta össze csőrét a fenséges madár.
A héja nehezen tudta ezt elképzelni, de hallgatott.
- Na, de a nagygyűléskor, amikor mindenki itt lesz, ők hogyan fogják ezt megszavazni? Hogy fognak ebbe beleegyezni? - értetlenkedett a bagoly.
- Kérem a keselyűt, hogy maradjon itt a tárgyalás után a bagollyal, a sólyommal, a pingvinnel és a héjával! A többiek elszárnyalhatnak - kiáltott a sas.
Így is lett. Körbeülték a rétisast és figyelmesen hallgatták, hogyan is fogják rávenni a farkast, a rókát, a medvét és a többi emlőst, hogy eztán majd két lábon járjanak meseerdő lombjai alatt.
- Először is - kezdte a rétisas - keselyű lesz a húshordó.
- Mi leszek én? - kerekedett el a keselyű szeme és szárnyait csapkodva pislogott.
- Te fogod rávenni a rókát és a farkast, hogy beleegyezzenek a törvényünkbe. A bagoly, a sólyom és a héja átadja neked a húsokat és elviszed a farkasnak és a rókának is. Az oroszlánt, a párducot és a tigrist se felejtsük ki! Ezzel ráveszed őket, hogy beleegyezzenek a döntésünkbe. Amilyen mohók és mindig éhesek, könnyű dolgod lesz. Ők majd a többi állat nevében is döntenek.
- Na, de mi lesz a medvével? - kérdezte a héja.
- Őt majd pingvinek látják el hallal. Majd megkérem a pelikánt, a gémet, a gólyát és az albatroszt, hogy segítsenek nekem és hordjunk rengeteg halat a medvének - válaszolt a rétisas nagy öntudattal.
Készen is volt a terv, hogyan veszik rá a négylábú állatokat arra, hogy eztán, majd a madarak kedvéért két lábon járjanak. Elrepült a sólyom, el a héja is. A bagoly még váltott pár szót a pingvinnel, aki aztán eltipegett halra vadászni. A bagoly viszont rázta a fejét, mert nagyon nem tetszett neki, hogy a keselyűre lett bízva a zsákmány.
- Ki hallott már olyat? Kecskére bízni a káposztát, keselyűre meg a húst. Ejnye már - dohogott magában. Ám azért elment vadászni és pont egyszerre érkezett vissza a sólyommal és a héjával, még a fogoly is segített nekik húst szerezni. Lerakták a nagy hatalmas zsákmányt és szóltak a keselyűnek, hogy fogja, aztán induljon a farkashoz, aztán a rókához és mire visszajön, viheti a következő zsákmányt az oroszlán és tigris felé, majd a párduchoz.
A vadászó madarak elrepültek, a keselyű ott maradt. Körbetipegte a hatalmas hústornyot, majd nagy mohón elkezdte enni. Addig addig zabálta, amíg csak egy kicsike hús maradt, éppen, hogy egy kilónyi, ami azért mégis csak mennyiség - gondolta. Azzal elrepült a rókához.
- Hallod e te róka! - vijjogott a rókalyuk előtt - akarsz e két lábon járni a farkassal egy kilócska húsért?
- Akarok hát! - szólt a róka és kiugrott az odúból, felkapta a húst és azonnal visszament a lakásába.
A keselyű megnyugodott, úgy tűnt, ezt jól elintézte, jöhet a következő. Vissza szállt az erdőbe és várta a kihordani való zsákmányt. Hamarosan újra megjelentek a vad madarak és letették a nagy kupacnyi elejtett vadat a keselyű elé.
- Menj, vidd az oroszlán elé! - biztatták.
Éhes már nem volt a keselyű, de azért bekapott néhány falatot, majd a cuccal elrepült az oroszlán barlangja elé.
- Hallod e te oroszlán! Akarsz te két lábon járni a tigrissel és a párduccal ennyi sok húsért?
- Akarok hát! - ordított egyet az oroszlán, kiugorva a barlangjából. Rávetette magát a húsra, mind megette, aztán visszament a lakásába aludni.
Közben az erdő mélyén megérkeztek a halfogó madarak és hatalmas torony halat tettek le egy fa mellé. A rétisas elégedetten összebatyuzta, felkapta és indult a medvéhez.
A medve épp az erdő szélén mászkált, éhes volt cefetül és nem talált semmi ehetőt. Épp ekkor érkezett a rétisas, hatalmas szárnyát kitárva, csőrében a rengeteg sok hallal töltött batyuval.
- Hahó, medve! Hozzád jöttem az új törvényünk miatt, amit holnap meg kell szavazni. Cserébe itt van neked, nézd, mennyi hal! - Azzal ledobta a batyut, kipotyogtak a halak, medve pedig nem győzte össze kapkodni őket. Mikor jól lakott, megkérdezte a sast, aki már a fa ágán ülve nézte, hogy mi is az új törvény?
- Ó, hát semmiség. Csupán Meseerdőben mindenkinek két lábon kell járni. Még neked is.
- Szoktam én két lábon járni, na de mindig?
- Igen, mindig - felelt a sas.
- És kapok még halat? - kérdezte medve.
- Igen, kapsz.
- Akkor megszavazom - szólt a medve, aztán elballagott. Azt gondolta, hogy Meseerdő nem olyan hatalmas, és ha kimegy belőle, akkor cammoghat kedvére.
Másnap kihirdették a gyűlést, az összes állatnak, hogy szavazásra találkozzanak az erdő közepén. Rohantak a hangyák, a bogarak és repültek a madarak, szaladtak a rókák és a farkasok, velük együtt az oroszlán és párduc a tigrisekkel. Mindenki ott volt, csak a keselyű hiányzott. Kicsit vártak rá, aztán nélküle indult el a szavazás.
- A madarak nevében felszólítalak benneteket, hogy tessék megszavani, hogy Meseerdőben mindenki két lábon jár holnap reggeltől - hirdette ki a rétisas.Felháborodtak a hangyák és a bogarak, ordított az oroszlán, rázta a fejét a tigris is. Hatalmas ricsaj tört ki az erdőben.
Viszont megszavazta a róka és a medve is a madarak törvényét, de a többi állat nemmel szavazott. A bogarak és rovarok szintén tartózkodtak a szavazástól.Úgy döntöttek, hogy móresre tanítják az árulókat. A rókát ellepték a bogarak és a medvét is megtámadták a bolhák és kullancsok az árulásért. A rétisas pedig elszégyellte magát és azóta is magányosan él, csak a párját engedi közel magához. A keselyű pedig folyton csak döghúst eszik azóta is, de az állatok mind úgy járnak, ahogyan nekik jól esik.
Ezt a mesét írta: Várkonyi Kitty meseíró
Budapesten születtem, három gyermek édesanyja vagyok. Első meseregényem 2007-ben került kiadásra a Garbó kiadó gondozásában, Varjuckó címmel. 2008-ban ennek folytatásaként a Varjuckó karácsonya jelent meg 2009-ben. A harmadik kötet, Varjuckó költözik, még nincs a piacon. 2009-ben Fészekrakó társasjátékom debütált, szintén a Garbó kiadónál, ahol a forgalmazása is történik. Ezt a játékot a Madártani Egyesü...