Kép forrása: pixabay.com
Amikor a Hold elbújt.
Egyszer volt, Hold nem volt,
volt egy Hold.
Megvilágította a sötét éjszakát,
mégis néha kevesebbnek érezte magát.
A Hold gondolt egyet egyszer csak,
nem akart világítani, gondolta elbújhat.
Úgy is kicsi a Naprendszerhez képest,
ezért biztos senki sem számít fényére
Az sem a sajátja a Nap adta neki megőrzésre,
ám a Földön ennek hatására,
éjszaka vaksötét lett, nem volt annyi lámpa.
A tengerek mozgása ár apálya,
hirtelen nem tudta a mentrendet, hogy mi a pálya.
Egyedül szomorkodott a Hold is, nem találta önmagát,
így mosolyát és a Holdat földiek sem láthatták.
Kérdezték a Napot az eget a Hold hova tűnhetett?
Az ég mondta világítsatok kedves tettekkel!
A Küldjetek jó gondolatokat Holdat és egymást szeressétek!
álmotokban szép képekkel üzenhettek a Hold testvéreteknek,
mert elfáradt, nem bízott maga erejében, hasznos fényében.
Üzenjetek neki, hogy ő elengedhetetlen !
A Hold magányában űrt érzett,
fázni kezdett visszatért a Naphoz közelebb.
Mondta ha nem is vagyok olyan fontos,
A Föld nekem és a nap szolgálata nekem nagy örömet okoz.
Ránézett a Földre az sötétségből fényes lett,
a Hold megérezte rápillanta Föld és szeretetet érzett,
tudta már ő a Földnek szeme fénye ,
de hogy meglássa saját fényét a Földben és hogy őt hogy szeretik,
kellett hogy boldogságát és feladatát ne akarja elengedni.
A Hold talán azóta még boldogabb fényesebb, mert
az élőlények a is Földön boldogabbak lettek,
a Hold hiánya rádöbbentette őket milyen szerencsések,
hogy a Hold van és megtanulták, hogy jobban szeressenek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Szellemes történet Élt egy humoros szellem egy fazékban maga volt a jóság. Mindig mikor főzött a jó boszorkány, gőzként láthatóvá vált alakja. Eljött az ősz a Halloween napja. Sok gyerek rémisztő j...
Elolvasom
Egyszer egy mese elindult útjára. Ment csak ment, míg belé nem esett a szeretetszárnyú képzelet feneketlen csodás kútjába. Barátságot kötött az ég madaraival, kik csiripelték e sok mesét , hogy min...
Elolvasom
Egyszer volt, Hold nem volt, volt egy Hold. Megvilágította a sötét éjszakát, mégis néha kevesebbnek érezte magát. A Hold gondolt egyet egyszer csak, nem akart világítani, gondolta elbújhat. Úgy is ...
Elolvasom
A szél ajándéka Szeles, meleg simogató kora őszi alkony volt. Amikor a nyugdíjas híres színésznő útnak indult egy kis egészségügyi sétára a lakóhelyéhez közeli tóhoz .Lassan öregesen, de határozott...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Szakács Anna (Prasad) amatőr író
A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.