Kép forrása: pixabay.com
Anti, a kék autó riasztója.
Anti, a kék autó izgatottan állt a földalatti garázsban. Eljött a reggel, és tudta, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet a kisfiú, és az apukája hamarosan beindítja a motort.
Éppen hetet ütött a közeli toronyóra, amikor a kis család megjelent. A kisfiú befészkelte magát a gyerekülésbe, a szülei pedig előre ültek. Apa elfordította a slusszkulcsot, sebességbe tette az autót, kiengedte a kéziféket, gázt adott és már forogtak is Anti kerekei.
– Gyorsabban, gyorsabban! – pislogott a kék autó lámpája gyors egymásutánban.
– Úgy látom, valami baj van az izzókkal! Cserélni kell őket! – jegyezte meg Apa, miközben óvatosan hajtott a reggeli csúcsforgalomban. Anti nagyon megijedt. Nem szerette volna, ha most megállnak, ezért úgy döntött, nem pislant többször.
– Helyrejött! – sóhajtott megkönnyebbülten Apa.
A kisfiú álmosan nézett ki az ablakon. Az egyik markában egy apró, zöld kukásautót, a másikban egy kicsi piros sportautót szorongatott. Egy ideje nem tudott megválni tőlük, velük feküdt le és velük ébredt fel minden nap. Vitte magával az óvodába is. Anti jól ismerte ezeket a járműveket, hiszen gyakran szállította őket. Egy egész kicsit irigyen tekintett rájuk, hiszen ők mindig a kisfiúval lehettek, még akkor is, amikor ő a garázsban csücsült a föld mélyén, a sötétben.
– Miért nem lehetek mindig a kisfiúval én is? – lázadozott magában.
Anya hátra nézett, és suttogva megjegyezte:
– Elaludt a kisfiúnk!
Apa elmosolyodott, és a visszapillantó tükörben néhány pillanatig figyelte a gyereket.
– Most belehajtok egy gödörbe, és akkor a kisfiú elejti ijedtében a kukásautót és a sportautót! – gondolta Anti, és így is tett. A döccenéskor a pici ujjacskák elengedték a sportautót, és az begurult az ülés alá. A gyerek kinyitotta a szemét, de amikor meglátta a szüleit, megnyugodva be is csukta újra.
– Hétalvó, kelj fel, megérkeztünk! – simogatta meg a kicsi fejét az anyukája. Anti, a kék autó az óvodával szemben parkolt. Várta, hogy bekísérjék a kisfiút az oviba. Látta, hogy a kicsi markában nincs ott a piros sportautó, a döccenés miatt kieshetett, úgy, ahogy tervezte, de valahogy mégsem lett elégedett. Zavartan pislogott, mert lelkiismeret furdalása támadt.
– Hol van Sporti? – kiáltott rémülten a gyerek, és üres kezét mutatta a szüleinek.
– Biztosan elejtetted, majd este megkeressük! – felelte az apukája. – Siessünk, mert elkésünk mindannyian! – tette hozzá.
A kisfiú még erősebben szorította a kukásautót, mint eddig, és elindult a szüleivel a bejárat felé, de közben hátra-hátra pillantgatott, mintha tekintetével Sportit, a piros sportautót keresné.
– Jaj, nagyon elszomorítottam! Nem ezt akartam! Helyre kell hoznom a baklövésem! – suttogta Anti, a kék autó, és közben villámgyors megoldást keresett. – Megvan! Elindítom a riasztót! Arra azonnal idefutnak! – gondolta, és úgy tett, ahogy elhatározta. A riasztó éles hangja belehasított a levegőbe, és a szülők olyan gyorsan, ahogy csak bírtak visszatértek az autóhoz.
– Mi van ma Antival? Nem nyúlt hozzá senki, mégis sivít! – jegyezte meg Apa, amikor beült a kocsiba. Anti megrázkódott, amint ő sietve belehuppant, és a piros sportautó kigurult az ülés alól, éppen a gázpedál elé.
– Legalább az autód megvan! – mutatta a kisfiúnak a játékot az apukája. A gyerek boldogan kapott utána, és úgy szorította, ahogy csak bírta. Anti boldogan pislantott egy párat.
– Téged elviszlek a szerelőhöz, nézze meg, mi a bajod! Vagy pislog a lámpád, vagy beindul a riasztód, ez valami érintkezési hiba lesz! – találgatta Apa, és Anyával együtt bekísérte a kisfiút az oviba.
Anti, a kék autó megkönnyebbülve várakozott a parkolóban. Nem szeretett szerelőnél álldogálni, de most nem bánta, ha odaviszik. Inkább ott legyen, minthogy a kisfiú szomorkodjon a piros sportautó miatt! Nagyon megbánta, hogy irigykedett a két játékra, és bevezette a kerekeket a gödörbe. Apa és Anya kisvártatva sietve beültek az autóba. Munkába menet megbeszélték, hogy mivel kevés az idejük, csak akkor viszik szerelőhöz Antit, ha újra tapasztalnak nála rendellenességet. A kék autó azonban nagyon vigyázott, hogy többé hasonló eset ne történjen.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó meseíró
Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. 2025 február végére megjelenik a Mesés percek Mesemadár ...