Aranyszarvú a kishercegnő kedvence

Aranyszarvú a kishercegnő kedvence.

            Az erdő sűrűjében, a csillagok fényében, egy fiú haladt sietve az úton. A hold csodálkozva figyelte, hiszen ilyenkor egy lélek sem szokott erre járni. A fiú azonban elszántan szedte a lábát. Nagyon igyekezett valahová.

            Az éjszaka hosszú volt, és rengeteget gyalogolt, de nem érzett fáradtságot. Szeretett volna minél hamarabb a palotába érni. Erejét megsokszorozta az akarat, így még hajnalhasadás előtt célhoz ért. Amikor a tizenkét egyszarvú a tizenkét őrtündérrel útra kelt, ő már a palota kapujában kopogtatott.

–  Engedjétek be! Ő a kishercegnő legjobb barátja! – kiáltott le a magasból a marcona kapu őrzőnek Aranyszarvú.

– Óh, most látom csak, te vagy a fiú a Kerekerdőből! – mosolyodott el a katona, és elállt az útból.

– Úgy látom, nem tudott a fiú addig várni, amíg én végzek a szokásos országkörüli őrjárattal, és elhozom ide – jegyezte meg Aranyszarvú, és a hátán ülő aranyruhás őrtündér jelentőségteljesen bólintott. – Nagyon fontos dolga lehet itt a palotában! – tette hozzá kicsit féltékenyen.

– A kishercegnővel szeretne találkozni, te is tudod! – mondta az aranyruhás őrtündér.

Aranyszarvú száguldott, ahogy csak bírt, hogy minél hamarabb végezzen az őrjárattal. Általában nagyon szerette ezt a munkát, de ma inkább a palota rózsakertjében szeretett volna lenni, ahol a kishercegnő sétálgat reggelente. Elképzelete, ahogy a fiú láttán meglepődik, majd ragyogni kezd a szeme, mint minden alkalommal, amikor együtt vannak. Olyankor senki más nem fontos számára.

Valóban, a kishercegnő már kora hajnalban a kertben gyönyörködött a rózsákban, és nem akart hinni a szemének, amikor észrevette a fiút. Délcegen lépkedett felé, majd egy pillanatra megtorpant a rózsák előtt, mintha azt várná, hogy a kishercegnő közelebb jöjjön. Nem kellett sokáig álldogálnia, mert a lány odaszaladt.

– Hogy jutottál ide Aranyszarvú nélkül? – kérdezte.

– Nem bírtam kivárni, amíg ő elhoz, még este elindultam hozzád. Amit küldtél, a vörös rózsa, és a benne lakó tündér ezután mindenben segít édesanyámnak, így nyugodt szívvel jöhettem! – mondta.

– Reggelizzünk együtt! – ajánlotta a kishercegnő. A fiú örömmel elfogadta a meghívást, mert a sok gyaloglástól nagyon elfáradt. A kertben leültek az asztalhoz, és együtt teáztak, eszegettek, és közben társalogtak. Olyan jól érezték magukat, hogy akkor is ott ültek még, mikor a tizenkét egyszarvú és a tizenkét őrtündér megérkeztek. Aranyszarvú szomorúan vette tudomásul, hogy most nem siet elé a kishercegnő, nem simogatja meg a hátát, és nem kérdezi meg, hogy mi történt az országban. Egy kicsit távolabb megállt, és kapargatni kezdte a földet a mellső lábával, közben arra gondolt, hogy most már nem ő a kishercegnő kedvence.  Néhány perc elteltével azonban a kishercegnő így szólt a fiúhoz:

– Ne haragudj, de megérkeztek az egyszarvúim az őrjáratról, odamegyek hozzájuk!

– Veled tarthatok? – érdeklődött a fiú.

– Persze, gyere csak! – felelte a lány, és felállt.

Hamarosan mindketten érdeklődve hallgatták a tizenkét unikornis beszámolóját, akik olykor egymás szavába vágva meséltek.

– Aranyszarvú, találkoztál édesanyámmal? – kérdezte a fiú, amikor éppen levegőt vett az unikornis.

– Igen. Épp segített neki a tündér a kertet meglocsolni – válaszolt az egyszarvú.

– Köszönöm kishercegnőm, hogy elküldted neki a vörös rózsát a benne lakó őrtündérrel! – nézett hálásan a lányra a vendég.

– Szívesen. Jószívvel tettem. Így többet lehetünk együtt! – magyarázta a lány.

– Igen. Éppen ezt akartam megemlíteni. Segíthetnék neked az unikornisok körül, ha megengeded – ajánlotta a fiú.

– Ó, tudom, hogy nagyon szereted őket! Szívesen veszem, ha a mindennapos hosszú útjuk után te mosdatod és eteted meg őket! – örvendezett a kishercegnő.

– Akkor te nem is fogsz velem törődni? – szólt közbe csalódottan Aranyszarvú.

– Dehogynem! – lépett közelebb hozzá a kishercegnő, és megsimogatta a hátát. Az unikornis szarva ekkor aranyszínűre változott, és ragyogni kezdett úgy, hogy az még a világ végén is látszott.

– Akkor én maradok a kedvenced? – kérdezte.

– Persze, hogy az maradsz. Ketten is fogunk simogatni, én és ez a fiú – magyarázta a kishercegnő.

– Kár volt féltékenykednem – jegyezte meg Aranyszarvú csendesen.

A fiú ezalatt megmosdatta a tizenegy unikornist, és Aranyszarvúhoz lépett.

– Gyere, téged is felfrissítelek! – hívta.

– Megyek veletek! – szólt a kishercegnő, és mind a hárman az aranykúthoz léptek.

– Úgy látom, hogy Aranyszarvú a kedvenced! – nevetett a fiú, mert a kishercegnő fényesre törölte a szőrét, és folyton simogatta a hátát.

– Igen, ez így van! De tudod, a többieket is nagyon szeretem – bólintott a kishercegnő.

– Még szerencse, hogy a szeretetből végtelenül sok van! – jegyezte meg a fiú.

Aranyszarvú teljesen megnyugodott. Továbbra is ő maradt a kishercegnő kedvence, és a fiú a Kerekerdőből is nagyon kedveli. Egy helyet két hűséges barátja lett!

– Itt maradsz velünk örökre? – kérdezte Aranyszarvú, mert már egyáltalán nem volt féltékeny.

– Én nem bánnám! Maradhatok? – nézett a kishercegnőre a fiú.

– Elkelne az unikornisok körül a segítséged! – felelte a kishercegnő.

– Értem. És te szeretnéd, ha maradnék? – nézett a szemébe a fiú.

– Persze, hogy szeretné! Azért küldte édesanyádnak a rózsát és az őrtündért, hogy te itt élhess velünk! – válaszolt Aranyszarvú a kishercegnő helyett.

– Igen, szeretném, ha a palotában lennél velünk! – erősítette meg a kishercegnő.

– Akkor maradok! De édesanyámat minden nap meglátogatom! – szólt határozottan a fiú.

– Én is veled megyek! – ígérte a kishercegnő.

– És én is! – kiáltotta Aranyszarvú.

            A fiú ott maradt a palotában a tizenkét unikornissal és a kishercegnővel. Választott magának egy ezüstszőrű egyszarvút, azzal járt a Kerekerdőbe minden nap. Aranyszarvú és a kishercegnő mindig elkísérték, és gyakran leültek a kertben a kis ház előtti asztalhoz, amelyre rendszerint varázslevest tett az özvegyasszony. Mindannyian ettek belőle, és így maradtak erősek, okosak, bátrak és szeretőszívűek egy egész életen át.

Aranyszarvú mesék

Aranyszarvú unikornis

Aranyszarvú a kunyhóban

Aranyszarvú, a kishercegnő kedvence