Bagoly és a szeleburdi kismadár 8.

Bagoly és a szeleburdi kismadár 8..

 Ezen az éjszakán bagoly nem sokat aludt. Egyre csak gondolkodott, hogy hogyan is lehetne jóvá tenni a szeleburdi kismadár pletykálkodásait. Hiszen alapjában véve Pletyi nagyon aranyos, csak kicsit szertelen és elhamarkodottan gondol rosszat másokról. De hűséges barát, és tud jól viselkedni, ha nagyon oda figyel. Viszont most nem kis dologról van szó. Valahogyan minden erdőlakót ki kell engesztelni. De hogyan? Ezeken morfondírozott Uhu, aki mindenképpen segíteni szeretett volna kis barátjának. Aztán kihúzta az asztalfiókot, és egy nagy halom levélpapírt vett elő és ugyanannyi borítékot is. Majd kicsit tornázott és a teát már dúdolgatva főzte meg. Látszott rajta, hogy jó ötlete támadt. Hamarosan megjött Pletyi is, aki alig vonszolta a táskáját, olyan nehézkesen repült. Lógó csőrrel huppant a közös faágra, bagoly mellé. Ma, senkiről nem szeretett volna csicseregni. Olyan szomorú volt, hogy bagoly szíve majd meghasadt miatta. 

 - Jó reggelt Bagoly! - üdvözölte barátját Pletyi. 

 - Jó reggelt! Örülök, hogy jöttél! - nézett Uhu bíztatóan a kicsire. 

 - Örülök, hogy neked legalább jó kedved van! - állapította meg lehorgasztott fejjel a kismadár. 

 - A teát most bent fogjuk elfogyasztani. - mondta bagoly befelé menet az odúba. A kismadár táskáját a földön húzva kullogott utána.

 - Mi történt itt? A szél szétfújta a papírjaidat és elfelejtettél rendet tenni? - nézett szét Pletyi.

 - Nem a szél fújta szét a papírokat, hanem én vettem elő! Ugyanis kitaláltam mit fogunk csinálni! - nézett bagoly vidáman a kicsire. 

 - Mit? - csillant fel Pletyi szeme. 

 - Levél írás lesz! - szögezte le Uhu.

 - Levelet írunk? De kinek? - értetlenkedett a kis tollas.

 - Nem írunk, hanem írsz! És mindenkinek, akit megsértettél! - mondta bagoly.

 - Akkor három napig itt kell ülnöm, hogy megírjam. Ugye segítesz? - kérdezte a szárnyait kétségbeesésében a földig eresztve a kismadár.

 - Itt leszek melletted, támogatlak, de a leveleket neked kell megírnod, aztán pedig kihordani az erdőlakóknak! - mondta határozottan bagoly. 

 - Mi lenne, ha megírnám a leveleket, aztán repülőt hajtogatnék belőlük, és a szél vinné el őket az többieknek? Az milyen jó lenne! - mondta felvidulva az ötletétől a kismadár. 

 - Nem bújhatsz ki a felelősség alól, Pletyi! Megbántottad őket igaz? Akkor most bocsánatot kérsz és személyesen kell elvinned mindenkihez a levelet! - mutatott bagoly a nagy halom papírra az asztalon, ami mind azt várta, hogy Pletyi teleírja őket. 

 - Soha nem fogok végezni! - mondta durcásan a kicsi, de aztán elővett egy lapot. Sokáig bámulta, majd írni kezdett. 

     KEDVES …

 - De kinek írjam? - nézett segélykérőn bagolyra a kismadár. 

 - Hát Karolinának! Tudod, róla meséltél először! - emlékeztette bagoly a kicsit. - Aztán a medvebocsoknak, a medvének, a vakondnak, a süninek, a fácántyúknak, a varjúnak, rókának, mormotának, mókusnak és nyuszit se felejtsük el! - sorolta bagoly. Végül Pletyi nagy levegőt vett, és serényen írni kezdett. 

 - Már sokkal jobb a lelkemnek! - csicseregte a kismadár. És szorgalmasan folytatta az írást. Bagoly büszkén figyelte kis barátját. Végül mikor minden levél megszületett, az összeset borítékba tették, és megcímezték. Egy boríték üresen maradt.

 - Azt nem címzed meg? - kérdezte bagoly. 

 - Nem, ez titkos levél. - mondta sejtelmesen Pletyi. Majd minden boríték a madárka táskájába került. 

 - Segítsek kihordani? - kérdezte bagoly. - Szívesen elkísérlek!

 - Hát segítesz? Köszönöm! Tudod idefelé jövet hallottam, hogy mókus beteg. Kezdhetnénk nála egy látogatással, úgyis neki is van levél a táskámban. - mondta Pletyi vidáman. Majd vállára csapta a táskáját, és már a levegőben csapkodott a szárnyával. Bagoly boldogan kísérte Pletyit, a “bocsánatkérő” expedícióra. Közben közelítve mókus odújához, azt látták, hogy még mások is jöttek látogatóba. Pletyi szépen szét osztotta a levélkéket, majd boldogan tértek vissza bagoly lakhelyére. 

 - Képzeld bagoly! Most igazán boldog vagyok! Leesett egy nagy kő a vállamról! Nem is tudtam, hogy ez ilyen jó dolog! Most már nagyon fogok vigyázni, hogy ne rontsam el! - és az utolsó levelet átnyújtotta bagolynak.

 Bagoly meglepődve nézett kis barátjára, levéllel a kezében.

 - Csak akkor bontsd ki, ha elmentem! - kiáltotta a kismadár, már a levegőből. Uhu sokáig nézte vidáman távozó tollas barátját.  Egyszerre volt meghatott és kíváncsi, hogy milyen levelet kapott Pletyitől.

Folyt. köv.