Csupafül

Csupafül.

Elszóródott magok keltek életre. Hosszú álmukból ébredtek a fűszálak, a virágok, a rovarok, egyszóval újjászületett az erdő, a mező, még a kertek is. Rügyeket fakasztott, bimbókat bontott a bársonyos tavaszi napsugár.

Csupafül a baromfiudvarban született, hét testvérével együtt. Bár egy ketrecben lakott, mégis jól ment a sora, nem panaszkodhatott. Ide-oda szaladgált, ugrabugrált, aztán dorombolt.

Egyik nap ott sétált Rozika, és Rudi az anyukájával az alom előtt. – Nézd, de aranyos az a hófehér, piros szemű nyuszi!- mutatott rá a kislány. – Tényleg!- felelte az édesanyja. Egy darabig gyönyörködtek a formás, csupafül kölyökben, aztán tovább sétáltak.

Eljött a Húsvét. Rozika, és Rudi a hímes tojásokat gyűjtögette a kertben. Egyszer csak megpillantotta a dobozban a kisnyuszit.- Itt van az a gyönyörű kis szőrgombóc! Miénk lehet?- néztek kérdőn édesanyjukra. – Igen, de egy feltétellel. Vigyázzatok rá és gondoskodjatok róla úgy, ahogy szükséges. – ez nem is kérdés felelték a gyerekek. Széles mosollyal, jókedvűen vitték haza.

Rudit finoman megbökdöste az orrával, és a buksiját a keze alá tette, mintha azt mondta volna, hogy: -Simogass meg! – Nézd hugi, szereti a cirógatást! – Igen kedves bátyó, de még jobban hasát. – Azzal megkínálták egy adag fűvel, szénával és friss vízzel. – Micsoda haspók!- kacagott fel Rozika.- Mi legyen a neve? – Tette fel a kérdést a kislány. – A Csupafül szerintem illik rá-mondta Rudi. – Igen, legyen Csupafül- helyeselt lelkesen Rozika.

A kis házi nyúl izgatottan mocorgott a ketrecében. Bár szerette a gazdáit, Rozikát, és Rudit, mindig is kíváncsi volt, milyen lehet a kert többi része.

– Ma biztosan történik valami izgalmas! – gondolta magában, miközben jóízűen megrágcsált egy sárgarépát.

Rozika éppen takarította a ketrecet, és nyitva hagyta az ajtaját. Csupafül meg csak ezt várta! Nem habozott, egy hatalmas ugrással kint termett, és máris a fűben szökdécselt.

– Hűha, ez csodálatos! – ujjongott, miközben felfedezte a virágágyásokat, a konyhakertet és a puha földet a lába alatt.

Ahogy vidáman szökellt, egyszer csak egy nagy árnyék vetődött rá. Rémülten nézett fel – egy héja figyelte őt árgus szemekkel a kerítés tetejéről.

– Jaj! – rémült meg Csupafül, és óvatosan hátrálni kezdett.

A héja lassan leugrott, és közelebb lopakodott. Csupafül szíve hevesen dobogott, de eszébe jutott valami: a közelben volt egy nagy levélkupac, amit Rudi gereblyézett össze. Egy gyors ugrással belevetette magát a levelek közé, és mozdulatlanul lapult. A héja kíváncsian körbeszaglászta a kupacot, majd csalódottan odébb sétált.

Csupafül várt még egy kicsit, majd óvatosan kikukucskált. A veszély elmúlt.

Visszaszökdécselt a ketrecéhez, még épp időben ért vissza, mielőtt Rozika észrevette volna, hogy kint járt.

– Csupafül, milyen nyugodtan pihengetsz! – mosolygott a kislány, és megsimogatta a fejét.

A kisnyuszi elégedetten hunyta be a szemét. A kaland izgalmas volt, de rájött, hogy otthon, Rozika, és Rudi mellett van a legnagyobb biztonságban. Így ért véget Csupafül nagy kalandja.