Eszti, és Lili, a lepke

Eszti, és Lili, a lepke.

Gondolkoztál már azon, hogyan lesz a hernyóból lepke? Ebből a meséből megtudhatod.

Egy szép kora tavaszi napon a nőstény lepke egy növénylevélre rakta le a petéjét. Ha hiszitek, ha nem, Eszti pont azt keresgélte kíváncsian a levelek fonákján, és a növények szárán.

Egyszer csak örömében felkiáltott:- megtaláltam!- Attól kezdve amilyen gyakran csak tudott odament hozzá és figyelte a változást. Egyik alkalommal észrevette, hogy Lili elragadó hernyó lett. Gyorsan beszaladt a szobájába a nagyítójáért és pillanatokon belül visszatért vele. Jó alaposan megszemlélte a szép, színes hernyót. Természetesen egy újjal se ért hozzá, nagyon vigyázott rá. Megfigyelte, hogy a fején van a szája, egy pár, azaz két rövid csápja, kétoldalt hat pár icipici pontszeme, sőt még azt is, hogy mennyi pici lába van.

- Milyen szép vagy Lili!- mosolyodott el Eszti, de az nem felelt. A káprázatosan szép hernyó hihetetlen gyorsasággal nőtt. Eszti minden nap, reggel, délben és este megfigyelte a nagyítójával.

Egyszer csak valami megváltozott. Lili megkereste a számára legideálisabb helyet a bebábozódáshoz. Gondolt egyet, levedlette a bőrét és átalakult. Hiába jött ki Eszti naponta többször is megnézni a változást, Lili édesen szunyókált a gubójában. Több hétig is ebben a kemény állapotban, bebábozódva maradt. Eszti ez idő alatt szeretettel gondozta aprócska kis kertjét. Már majdnem el is feledkezett Liliről, amikor egy erősebb fuvallat az eszébe juttatta. -Jaj, majdnem elfeledtem a kis barátomat! Vajon mi van vele? Történt az óta valami változás? Már futok is hozzá! -Épp jókor ért oda, mert megrepedt a burok és egy ékes, álomszép lepke kezdett előbújni belőle.

- Mily ragyogó a világ és milyen illatos! - nézett körül csodálkozva Lili.

- Szervusz, Eszti! Köszönöm, hogy oly sokszor meglátogattál, gondoskodtál rólam és vigyáztál rám!

- Nagyon szívesen, örömmel tettem.- Egy pillanatra Lili ráröppent a vállára, majd a kézfejére. Volt alkalma jól megfigyelni. Látta, hogy a feje két oldalán egy-egy aprócska gömb alakú szem, a tetején meg két csáp van.

- Nini, három pár lábad is van! Milyen gyönyörű, színes a két pár szárnyad! Nagyon szép vagy!- mondta Lilinek. A lepke gondolt egyet, egy pillanatra Eszti orrára szállt, megcsiklandozta, azzal, huss, elrepült.

- Vigyázz magadra kis Lili!-kiáltott kacagva utána.

- Ha már úgyis kijöttem a kertbe, gyomlálok egy kicsit. Felveszem a kesztyűmet.  A nemrég esett záporeső nagyon kedvezett a gazoknak is, gyorsan megnőttek. Ilyenkor könnyen kijön gyökerestül a gyom. Így, ni! Kész is lett. Ó, de jól megtisztítottam a konyhakertemet! Milyen más lett! No, de a méhlegelőmhöz, ahhoz nem nyúlok. Ugyanis a meg nem művelt kertrészemben az elszaporodó vadvirágok: a pitypang, a kökörcsin, a kankalin és még sorolhatnám, nagyon fontosak a gyűjtögető méhek számára. Jé, milyen szép hálót szőtt a pók! Ez egy igazi mestermű és milyen erős! – állapította meg jókedvűen. Egyszer csak meglátta Lilit, aki épp erre szállt.

- Vigyázz, nehogy berepülj a pók hálójába! – kiáltotta még időben. A kislepke valószínűleg meghallotta, mert tovább röppent és leszállt egy másik virágra a közelben.

Még sokszor látta őt a kertben, jól érezhette magát, ő pedig óvta őt, vigyázott rá, ahogy minden másra is. Nem is csoda, hisz lenyűgöző volt a kert. Eszti haját simogatta a szellő, az arcát melegítette a nap, lepkék és katicák röpködtek a színpompás virágok között, méhek gyűjtögettek szorgosan és boldogan zsongott a kert az aprócska rovaroktól.

Ha nem hiszitek, járjatok utána!