Hát a higiéniával mi lesz?

Hát a higiéniával mi lesz?.

Szamóca konyhája mesekönyvből részlet

3. történet – Hát a higiéniával mi lesz?

A tegnapi sütésünk jó móka volt. Arra gondoltam, hogy ma valamilyen sós finomságot készítünk mártogatóssal. Tervezgettem magamban a receptet, amikor Szamóca ismét megjelent.

– Itt vagyok! Mivel kezdünk?
– Mit szólnál, ha ismét sósat alkotnánk egy kis…

Még be sem fejeztem a mondatot, amikor Szamóca közbevágott.
– Nem jó. Pocak most valami édesre vágyik.

Eszembe is jutott egy fantasztikus ötlet.

– Először megmossuk a kölest, így ni – mutattam –, majd feltesszük főni. Kimérem a mennyiségeket, te pedig szépen összekevered a hozzávalókat egy tálban.

Szamóca már nyúlt volna a tálba, amikor megláttam a rettentően koszos kezét.

– Mamma mia! És a higiéniával mi lesz? – kérdeztem rémülten.

Szamóca felpattant, és vadul húzogatta a fiókokat, mindenhová benézett.

– Segíts már, kérlek! Dobozos vagy zacskós? Kicsi vagy nagy? Melyik polcon van?

– Szamóca, a higiénia nem hozzávaló, hanem…

– Akkor meg minek tegyük bele? – értetlenkedett.

– Szamóca, a higiénia azt jelenti, hogy sütés-főzés előtt alaposan kezet mosunk. Nézd csak meg a kezedet! Csupa kosz! Ilyen piszkos kézzel akarsz főzőcskézni?

Szamóca ránézett a kezére, aztán gyorsan a háta mögé tette. Láttam, ahogy a kis nadrágjába törölte, miközben angyalian ártatlan képet vágott.

– Ez nem lesz így jó. Meg kell tanulnod, hogy első az alapos, szappanos kézmosás, mielőtt bármibe belefognánk. Irány a fürdő!

Nem nagyon tetszett neki, hogy itt kell hagyni a kipakolt finomságokat, és a pocija is hangos korgással tiltakozott.

– Jó, jó, legközelebb majd kezet mosunk, de most nem tehetnénk kivételt?

– Nem, addig nem folytathatod.

Szamóca bánatosan kiballagott, és a szigorú felügyeletem mellett alaposan kezet mosott.
– Most így jó a higiénia vagy micsoda? – kérdezte, miközben gyönyörűen tiszta kezét vizsgálta.

– Igen, így már tökéletes.

– Most már folytathatjuk, ugye?

– Igen, irány vissza a konyhába! – adtam ki az utasítást.

Szamóca felpattant a konyhapultra, majd villámgyorsan a pocijához kapott.

– Mi a baj, Szamikám?

– Semmi.

– Nem úgy tűnik…

– Neked még sosem fájdult meg a pocid?

– De, volt már olyan – mondtam.

– Na látod! Nincs itt semmi baj – mondta mosolyogva. – Akkor folytathatjuk?

– Folytathatjuk. Most hozzátesszük ezt – mutattam a tálra –, vagyis a zabtejet a köleshez, kavargatjuk, majd egy picit várunk, hogy hűljön.

– Ó, mikor ehetünk már? – türelmetlenkedett. Aztán hirtelen felcsillant a szeme, és elkezdett fújtatni, mint egy gőzmozdony.

Értetlenkedve néztem rá.

– Mit csinálsz, Szamóca?

– Hűtök.

– Aha, így valóban gyorsabban kihűl – mosolyogtam.

– Kihűlt! – jelentette ki pár perc múlva.

– Akkor most picike labdákat formázunk belőle, és meghempergetjük őket a darált dióban.

Szamóca gyakorlatlan kis kezével mindenféle alakot formázott, aztán beleforgatta a daráltdió-tengerbe, hogy hadd lubickoljanak benne. Ezt jó sokszor megismételte, mert szerinte a gombócok imádták ezt. Közben állandóan kérdezgetett.

– Ez most jó így? Jól csinálom? – Ahogy elfordultam, máris újra kérdezett. – És most ugye már nagyon szép? Figyelj, ez a legnagyobb! Nézd, ez meg a legszebb! Ó, nézd, ez meg a legaranyosabb!

Folyamatosan járt a kis szája. Aztán egymás mellé helyezte a pici labdákat. Volt ott lapos, gömbölyű, kicsi, nagy meg egészen nagy. Szamóca elégedetten és boldogan szemlélte a kis gombóchadseregét.

– Tökéletes! Pont így gondoltam – büszkélkedett.

Én nem teljesen, de nem volt szívem azt mondani, hogy bizony szebben is sikerülhettek volna ezek a kis formázások. Az ízén ez úgysem változtat, és idővel meg úgyis ügyesednek a kis mozdulatai.

– Ugye már lehet enni?

– Igen, akár már most is megkóstolhatod, vagy betehetjük a hűtőbe, és vársz egy kicsit. Úgy is nagyon finom.

A másodperc tört részéig gondolkozott, majd eltüntette a szájában a legnagyobbat. Tele szájjal közölte, hogy nem érdemes várni, mert már így is nagyon finom.

– Lehet, hogy a kicsinek más íze van? – töprengett, és azt is azonnal bekapta.

Aztán minden falat előtt megmagyarázta, hogy miért kell újabbat kóstolnia.

– Várjál, Szamikám! A joghurtot elfelejtettük.

Villámgyorsan összekevertem a joghurtot egy kis mézzel.

– Nem baj. Úgy is megkóstolom. Van itt elég gombóc – mutatott a tányérra.

Váratlanul megszólalt a telefon, beszaladtam a szobába. Mire visszaértem, alaposan megfogyatkozott a hadsereg. Én is nyúltam volna egy falatért, amikor Szamóca csípőre tett kézzel rám szólt.

– Hohohohó, és mi lesz a higiéniával? Kezet mostál? – kérdezett szemrehányóan.

Kölesgombóc mézes növényi joghurttal

Hozzávalók

·       150 g száraz köles alaposan átmosva és háromszoros vízben megfőzve

·       1 csomag vaníliás cukor

·       4 evőkanál kristálycukor

·       3 evőkanál búzadara

·       300 ml zabtej

·       1 citrom reszelt héja

·       darált dió a hempergetéshez

·       natúr, növényi alapú joghurt és méz ízlés szerint a tunkoláshoz

Elkészítés

Az átmosott kölest 45-50 perc alatt háromszoros vízben, fedő alatt, alacsony lángon puhára főzzük. Ha megpuhult, hozzáadjuk a búzadarát, a zabtejet, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot, alaposan átkeverjük, és alacsony lángon addig főzzük, amíg a köles és a búzadara be nem szívják a zabtejet. Végül egy alaposan megmosott citrom héját reszeljük hozzá. Átkeverjük, megvárjuk, míg a massza kihűl, majd az evőkanálnyi adagokból a két tenyerünk közt görgetve golyókat formázunk. A golyókat darált dióba forgatjuk, és mézes joghurttal tálalva fogyasztjuk.

Tipp: Bármilyen lekvár csodálatos hozzá. A hűtőben 4-5 napig is eláll. A legjobb, ha a hűtőből kivéve felmelegítjük, hogy a gombócok igazán puhák legyenek.

Tudtad, hogy van már növényi joghurt is?  Finom lehet magában vagy gyümölccsel összekeverve is. Szamóca nagy kedvence a barackos joghurt egy kis fahéjjal és mézzel elkeverve. Próbáld ki te is!