Hösök Nyomában Hunyadi János

Hunyadi János

A törökverő Hunyadi János,
Hős tetteiről beszél a város.
Szobra dicsőülve magasodik.
Aki ezt látja rácsodálkozik.

Előjönnek történelmi képek,
A múlt nagy harcosára felnézek.
Nézem s tetteiről emlékezek,
Versemben róla, néhány szót megejtek.

Képzelő erőm és a gondolatok,
Hunyadival együtt a múltban járók.
Érzem erősödik a harci kedvem,
Mintha küzdenék is átszellemültem.

Hunyadi  a   saját seregével,
Kapisztrán János parasztjaival.
Ütköznek  meg a török túlerővel,
A hazát  védve  nagy  bátorsággal.   

Harcra  készül  indul  a  seregével,
Küzdeni megy a török ellenséggel.
Megvillan kezében fényes kardja,
De nem sokáig marad ilyen tiszta.

Előttem Nándorfehérvár tornyosul,
Csatazaj, ágyúdörgés szól piszkosúl.
Vasgolyók döngetik a vár falait,
De hallom már a védők válaszait.

Dirr- durr mindenhonnan lövés hallatszik,
A kegyetlen és véres csata zajlik.
A Dunán vagy száz török hajó látszik,
Onnan vad tűzerővel próbálkozik.

Hunyadi gyors lovasai támadnak,
Nagyon sok török ágyút elfoglalnak.
Amit aztán ellenük fordítanak,
Pusztulnak a   tűzvészben hajóhadak.

Várban, csatatéren, Dunán vér folyik,
De magyarok kardja vág, vagdalkozik.
Égtek hajók, magukat vízbe vetik.
Dunánál a törököt tönkre verik,

Megroppant, meghátrált az Oszmán sereg,
Magyarok Hunyadija nem kegyelmez.
Bátorságát és erejét is látták,
Belőle erőt merítve csodálták.

Megindult végső küzdelem a várban,
Nekimentek a töröknek nagy bátran.
Kardjuk suhan, a sok lófarkút vágja,
Dugonics a törököt mélybe rántja.

Izgalmam nőtt, „mint hadi tudósító”,
Győzelmét látom én „időutazó”.
Még most is borzongok, pedig csak írok,
Én „naiv hős, velük azonosulók”.

S lám mit tett velem, hogy láttam szobrát,
Emlékeimben történelem órák.
Dicső hősök nyomába sem léphetek,
Emlékezni rájuk, mégis szeretek.