Hűtött könyvekkel védekezz a forróság ellen

Hűtött könyvekkel védekezz a forróság ellen.

Katlan falu egy aprócska, eldugott település volt, valahol messze délen, a dombok és erdők ölelésében, ahol a nyarak mindig perzselően forrók voltak. Pedig a falu lakói már régóta próbáltak megoldást találni a tikkasztó meleg ellen, házaikat úgy építették, hogy a legnagyobb hőségben is kellemesen hűvösek maradjanak. Az utcákon árnyas fák sorakoztak, és minden ház udvarán volt egy kút, amelyből friss, hideg vizet lehetett meríteni. De ennek ellenére minden évben, amikor beköszöntött a nyár elviselhetetlenné vált a levegő. Egyedüli hely a falu központjában álló híres Könyvtár volt, amely nemcsak a tudás, hanem a hűvösség forrása is volt. A könyvtár falai ugyanis különleges kőből készültek, amely mindig hideg maradt, és a polcokon sorakozó könyvek mind valamilyen módon hűvösséget árasztottak. Voltak itt jeges tundrákról szóló történetek, hófödte hegyekről írt kalandregények, és még olyan mesekönyvek is, amelyekből, ha kinyitották őket, finom, hűvös szellő áradt ki.

Egy nap különös dolog történt. A falu legöregebb könyvtárosa, Boróka, egy bölcs varázsló asszony, aki minden könyvet kívülről ismert, felfedezett egy régi pergamentekercset a könyvtár archívumában. A tekercs egy titkos módszert írt le: ha egy könyvet megfelelően lehűtenek, az képes lesz hideget árasztani maga körül. A falubeliek először nem hittek neki, de a könyvtáros kitartóan próbálkozott. Először egy mesekönyvet tett a hűtőszekrénybe, majd óvatosan kinyitotta. Ahogy a lapokat forgatta, hűvös szellő lengte be a könyvtárat. A hír gyorsan terjedt, és hamarosan mindenki hűtött könyveket akart olvasni. A falubeliek különleges szokásokat alakítottak ki a hőség elleni védekezésre. Minden délután, amikor a nap a legmagasabban járt, összegyűltek a könyvtárban, és közösen olvastak. Minél többen merültek el a hideg történetekben, annál hűvösebb lett a levegő. A gyerekek különösen szerették a Jégmanó Kalandjai című könyvet, mert amikor valaki hangosan felolvasott belőle, apró jégkristályok jelentek meg a levegőben. Minél hidegebb volt egy történet, annál hűvösebb lett a levegő.

Egyik nap betoppant a könyvtárba a falu egyik legkülönlegesebb lakója, Hűs Hugó, akiről azt beszélték, hogy ő ismeri a leghidegebb történeteket az egész világon. Hugó ugyanis fiatal korában sokat utazott, bejárta a hófödte hegyeket, jégbarlangokat és fagyos tundrákat, és mindenhol gyűjtött egy-egy különleges mesét. Amikor visszatért Katlan faluba, egy kis házat épített a könyvtár mellett, és minden délután kiült a térre, hogy meséljen a gyerekeknek. De nem akármilyen meséket mondott! Amikor Hugó elkezdett beszélni, a levegő hirtelen hűvösebb lett, és ha igazán izgalmas részhez ért, még egy kis dér is megjelent a fűszálakon, na meg a bajuszán.

A legkedveltebb története: A Jégkirály Palotája volt, amely egy távoli, fagyos birodalomról szólt, ahol a falak tiszta jégből voltak, és a levegőben apró hópelyhek lebegtek. A gyerekek imádták ezt a mesét, mert amikor Hugó elérkezett a palota leírásához, mindenki érezte, hogy a forró nyári nap ellenére is kellemes hűvösség lengi be a teret.

Hugónak volt egy különleges könyve is, amelyet soha senki más nem nyithatott ki. Azt mondta, hogy ez a könyv tartalmazza A Tél Szívét, a leghidegebb történetet, amelyet valaha írtak. A legenda szerint, ha valaki ezt a könyvet végigolvasná, egy egész napra tél köszöntene a falura, még a legnagyobb kánikulában is. A falubeliek tisztelték és szerették Hugót, mert tudták, hogy nélküle a nyarak sokkal nehezebbek lennének. És minden évben, amikor elérkezett a legforróbb nap, a falu összegyűlt a könyvtár előtt, és Hugó elmesélte A Tél Szívének első fejezetét – épp annyit, hogy egy kis hűvösséget hozzon a falu életébe.

Hugó tanácsára a falubéliek összefogtak és a könyvtár mögé egy különleges kertet építettek, amelyet Jégkertnek neveztek el. Itt olyan növények nőttek, amelyek hűvösséget árasztottak magukból: voltak hóvirágok, amelyek jeges illatot terjesztettek, fagyfű, amely hűvös levegőt lehelt ki, és jégbogyók, amelyekből ha valaki evett, egy órán át nem érezte a meleget. A falubeliek gyakran sétáltak a Jégkertben, hogy felfrissüljenek, és a könyvtáros Boróka néne néha itt olvasta fel a leghidegebb meséket. Nagy szenzáció volt, amikor egy nap megjelentek a jégpillangók. Ezek a különleges lények a hófödte hegyekből érkeztek, és ha valaki elég halkan suttogta a nevüket körberepülték az illetőt. A szárnyaikból apró jégkristályokat hullajtottak, amelyek hűvös érzetet keltettek. A gyerekek gyakran versenyeztek, hogy ki tud több jégpillangót hívni, mert minél több érkezett, annál hidegebb lett a levegő. 

Ahogy teltek az évek, Katlan falu híre messzire eljutott. Utazók érkeztek mindenfelől, hogy kipróbálják a varázslatos hűtött könyveket és gyönyörködjenek a Jégkertben. A könyvtár egyre bővült, és a falubeliek különleges technikákat fejlesztettek ki: egyesek hópelyheket fagyasztottak a lapok közé, mások jégvirágokat préseltek le, melyek soha sem olvadtak el. A könyvtár melletti büfében zúzmara lepényt és jégkását árusítottak a sokféle fagylalt és hideg levesek mellett.

Egy nyáron azonban különös dolog történt. Egy vándor érkezett a faluba, akinek a hátizsákjából csak úgy áradt a forróság. A neve Láng Vince volt. Amikor belépett a könyvtárba, a hűtött könyvek elkezdtek párásodni, és a levegő egyre melegebb lett.

A falubeliek aggódva figyelték, ahogy a könyvtáros, Boróka, előhúzott egy különleges kötetet: A Tél Szíve című könyvet. Ez volt a leghidegebb könyv az egész könyvtárban, tele jégvarázslatokkal és hóviharokkal. Ahogy kinyitotta, jeges szél söpört végig a termen, és Láng Vince hirtelen megborzongott.

„Ez lehetetlen!”- kiáltotta. „Én hozom a meleget, engem nem lehet lehűteni!”

De a könyvtáros Boróka csak mosolygott. „Minden történetnek megvan az ereje. Ha a megfelelő könyvet olvasod, még a legnagyobb forróság is enyhülhet.”

Láng Vince kíváncsian lapozni kezdett, és ahogy egyre mélyebbre merült a történetben, a hátizsákjából áradó hőség lassan csillapodott. Végül, amikor becsukta a könyvet, rájött, hogy néha a hideg is lehet épp olyan varázslatos, mint a meleg. 

Katlan falu lakói így éltek boldogan, mert megtanulták, hogyan lehet a legnagyobb hőségben is megtalálni a hűvösség varázsát. És ha valaki ide látogatott, mindig talált egy könyvet, amely nemcsak a képzeletét, hanem a levegőt is lehűtötte. Láng Vince annyira megkedvelte a falut, hogy az ő kezdeményezésére, azóta minden évben megrendezik a Hómesék és a Jégpillangók Ünnepét, ahol a legjobb hideg történeteket mesélik el, hogy megőrizzék a hideg erejét.