Kelep nagy titka

Kelep nagy titka.

Egy nap az erdő lakói épp a tavasz első napsugaraiben gyönyörködtek, amikor egy árnyék takarta el hirtelen a napot.
- Jaj, mi az már? Épp felmelegedett a bundácskám, mi takarta el a napot? - szólt Molli, egy barna, puha bundájú álmos kisnyuszi, aki a napon melegedett. Amint felnézett, a legkedvesebb barátját látta leszállni az ősszel árván hagyott fészkére.
- Kelep! Hazajött Kelep! Gyertek gyorsan! - hívta össze az erdő lakóit. Gyorsan futásnak eredt a többi nyuszi, Tüskés, a kis sün és Barnabás a mókus kíséretében.
Kelepet mindenki kedvelte az erdőben és bizony, megsiratták amikor ősszel útnak indult. Megígérték egymásnak hogy tavasszal ugyanazon a tisztáson találkoznak majd, ahol elbúcsúztak.
Kelep leszállt a kis barátaihoz, csőrével megsimogatta őket.
- Sziasztok, kedves barátaim! Nagyon örülök hogy mindenki jól van és újra találkozunk.
- Kelep, Kelep, mesélj az utadról! Itthon annyira unalmas volt minden. Csak hideg és hó volt mindenütt. Nem tudtunk sokat játszani sem emiatt. Már alig vártam hogy visszagyere! Jövőre én is veled mehetnék? Légysziiii - kérlelte Molli. 
- Mi is menni akarunk veled Kelep! - szólalt meg Tüskés, a süni és Barnabás, a mókus.
- Rendben, mondta Kelep. Mesélek az utazásomról és a történet végén egy titkot is elárulok.
Az erdő lakói egy kör alakban letelepedtek és tátott szájjal hallgatták Kelepet.
- Sok országot bejártam, ahol jó meleg volt. A legjobban Isztambulban éreztem magam. Itt van egy óriási domb, ide száll le minden gólya enni. Sok finomság volt itt, jókat beszélgettünk itt a társaimmal.
- Jobb volt mint velem beszélgetni? - kérdezte Barnabás a mókus. Hiszen esténként a fa tetején mi is sokat szoktunk beszélgetni.
De a többiek gyorsan lepisszegték hogy hallják a történet folytatását.
- Miután útközben ilyen jót lakomáztunk, sok idegen tájra utaztunk még. Jó meleg volt mindenhol és találkoztam régi barátokkal, ismerősekkel, akik már nagyon hiányoztak.
- Jobban mint én? - kérdezte párás szemmel Tüskés, a süni.
- Psssszt! - szólták le a többiek.
- Jó meleg volt bizony, mindenhol. Sok régi barát és ismerős. De mondjam el a titkot?
Az erdő állatai lélegzetvisszafojtva hallgatták Kelep mondanivalóját.
- Arra jöttem rá, hogy Ti vagytok a legkedvesebb barátaim és a veletek töltött idő a legértékesebb. Mindenütt jó, de legjobb itthon, veletek.
Molli, Tüskés és Barnabás odafutottak Kelephez, ő pedig a szárnyai alá vette őket.
Az erdőben mindenki örült és nagy ünnepséget rendeztek Kelep visszatérésének tiszteletére.