Krokkancs és az üveggolyó világ

Krokkancs és az üveggolyó világ.

Krokkancs és az üveggolyó világ

Krokkancs egy világoszöld krokodil, aki nagyon szeret üveggolyókkal játszani. A nap legkedvesebb része számára az volt, amikor végre leülhetett a szőnyegére és elővehette a kis dobozából a féltve őrzött üveggolyóit.

Órákon keresztül tudott játszani velük. Volt, hogy külön pályát készített nekik az autópályája részeiből, vagy csak egymásnak ütköztette őket. De a legjobban azt szerette, amikor az ablak felé tartotta őket, és a napfény úgy szórta szét a színeket, mintha apró szivárványok táncoltak volna a szobában. Ezt nagyon sokáig tudta nézni.

Sokszor álmodott is a kedvenc játékával. Egy napon azonban egy különleges álomba csöppent, az üveggolyó világba.

A fák leveleit, zöld üveggolyók helyettesítették, de ugyan ez volt a fűvel is vagy bármivel, aminek zöld színe volt. A kék égboltot is csodálatosan szép, csillogó kék üveggolyó takarta, a nap pedig egy hatalmas sárga üveggolyó volt. Ebben a világban, tényleg minden, de szó szerint minden üveggolyó volt, még az étel és az ital is. Különleges lények lakták a golyócskák.

A golyócskák imádtak ide-oda gurulni. Volt egy hatalmas nagy vidámparkjuk, ahol a hullámvasút helyett nekik hullámpálya volt, mert ők maguk gurultak le rajta. Vidám kis élet volt ott.

Mikor meglátták Krokkancsot hirtelen elbújtak. Sohasem járt még náluk senki idegen. Krokkancs barátságosan szólt hozzájuk:

- Kedves golyócskák, ne féljetek! Nem bántalak benneteket! – Egy-két üveggolyócska, egy kék és egy zöld, óvatosan kikukkantott. Kicsit közelebb gurultak a kis krokodilhoz. Majd a kék golyó megszólalt:

- Ki vagy te és mit akarsz? – kérdezte kicsit bátrabban

- Én egy másik világból jöttem! Csak játszani szeretnék veletek! – mondta Krokkancs

- De ugye nem a szép sárga hatalmas üveggolyót akarod elvinni? – kérdezte a zöld üveggolyó

- Dehogy! Sosem vennék el tőletek semmit se! – mondta mosolyogva a kis krokodil.

- Esetleg tudnál nekünk segíteni is? – kérdezték a golyócskák. Közben szép lassan a többi színesebbnél színesebb üveggolyó is előbukkant. – Ma reggel vettük észre, hogy a szeretett pályánk egyik eleme meglazult, sajnos mi nem tudjuk megjavítani. Megnéznéd?

- Megteszem, amit csak tudok - válaszolta Krokkancs. A golyócskák odavezették a pályához. Szerencsére nem volt komoly baj, csak meg kellett húzni pár csavart és már készen is volt a pálya.

A golyócskák annyira megörültek, hogy tiszteletbeli Golyó polgárrá választották a kis krokodilt. A hátukra vették és többször is legurultak a pályán. Krokkancs önfeledten játszadozott velük. Az üveggolyó napot leváltotta a szürkéskék hold golyó. A kis golyócskák elfáradtak és aludni készülődtek. Krokkancs elbúcsúzott tőlük:

- Köszönöm nektek ezt a felejthetetlen napot! Remélem még találkozunk! – a kis üveggolyók is megköszönték neki a segítséget és örömmel várták vissza.

Krokkancs reggel boldogan ébredt. Odaszaladt, hogy megnézze az üveggolyóit. Ahogy egyet a fénybe tartott, mintha a mélyében újra megpillantotta volna Golyóföld csillogó birodalmát. És biztos volt benne, hogy egy nap újra találkozik a golyócskákkal, talán már a következő álmában.