Levél Afrikából

Levél Afrikából.

Valahol a világ mélyén,

sűrű erdő legszebb részén,

vidáman éltek az állatok,

de unalmasan teltek ott a napok.

Aztán az egyik tavaszi reggel,

hangos, hatalmas léptekkel

érkezett egy vándormadár,

akit errefelé régen láttak már.

Gólya Gréti volt a vendég,

kecses testű, igazi fenség

csőrében egy borítékot hozott,

amit egyszerűen csak az állatok elé dobott.

Szarvas Sziszi vette észre,

társait gyorsan oda is rendelte.

Mire Grétit megszólíthatták volna,

elreppent, majd eltűnt a távolba.

Körbeállták a levelet az erdő lakók,

nem nagyon láttak még ehhez foghatót.

Forgatták és szagolgatták,

hangosan, tanácskozva méltatták.

Végül Bagoly Bence kért szót,

ő korábban kapott már hasonlót.

Elmondta a többieknek,

hogy a lakóknak levele érkezett.

A levél egy különleges dolog,

mindig határozott céllal mozog.

A borítékba helyezik az üzenetet,

amit a címzett felbontás után ismerhet meg.

A levélbontást Farkas Frédi vállalta,

éles karmait végre használhatta.

Fel is tépte a tárgyat gyorsan,

de tartalma meglepte őt nyomban.

A csomag ugyanis képeket rejtett,

amit a lakók ámulva nézegettek.

Az egyiken egy hosszúnyakú volt,

éppen a nyelvével leveleket nyalábolt.

A másikon egy ormányos szerepelt,

amivel egy kisebbre vizet spriccelt.

A harmadikon egy ló nyerített,

fekete-fehér csíkokkal ékesített.

Az erdő állatai nem értették,

ezeket a lényeket kik teremtették?

Mégis micsodák ezek?

Talán valamiféle jelmezesek?

A negyedik papír adta meg a választ,

azon a betűtenger szavakat áraszt.

Előugrott Nyúl Nyina a tömegből,

ő megtanult olvasni a könyvekből.

Hangosan szavalni kezdett,

minden sort alaposan kifejtett.

Így tudta meg az erdei csapat,

hogy messze, ahol mindig süt a nap,

él egy hozzájuk hasonló társaság,

akik levelezőtársat keresnek manapság.

Unalmas az életük arrafele,

a hideg levegőnek nincs ott helye,

minden napjuk ugyanúgy telik,

bőrüket naphosszat perzseltetik.

Kíváncsiak máshol hogyan élnek?

Milyen a tapintása a moha zöldjének?

Télen tényleg jeges víz esik?

A lombos fa valóban árnyékot ad nekik?

Képeket is kértek tőlük,

hogy tudják, milyenek az élőlények feléjük.

Az erdei állatok fellelkesültek,

Gólya Gréti pedig sorra vitte a leveleket.

Így ismerte meg egymást két világ,

és növekedett a bennük rejlő kíváncsiság.

A levélben vitt üzenetek által,

barátokká váltak egy tollvonással.

Ezután elmondhatta Róka Réka,

hogy a kedvence egy foltosnyakú vidra.

Medve Marci feszülten figyelte,

mit susog az oroszlán sörénye.

A foltos leopárdok hősnője,

nem más lett, mint Mesi, a mosómedve.

Elhitette ugyanis velük,

hogy közös volt egykor az ősük.

Abban azonban mindenki egyet értett,

hogy a levél megváltoztatta őket.

Egy igazi csodát okozott,

a titkos üzenet, melyet Gólya Gréti hagyott.

Valójában az egészet ő találta ki,

tudta, hogy ezzel a bandákat jókedvre deríti.

Mindkét társaságnak újdonság kellett,

ebben pedig csak ő segíthetett.

Gólya Gréti azóta is boldogan

összegyűjti a küldeményeket egy dobozban.

Majd nyár végén útnak indul,

Afrikáig repül fáradhatatlanul.

Ott megvárja a válaszokat,

amikkel tavasszal meglepi az erdei állatokat.

Ha te is küldenél valamit,

keresd fel nyárig Gólya Grétit.

Biztos vagyok benne,

hogy egy földimalac levelezőtársad lenne.