Masni nyuszi és barátai húsvéti locsolkodása

Masni nyuszi és barátai húsvéti locsolkodása.

                 Masni nyuszi és barátai húsvéti locsolkodása

 - Kukurikú, kukurikú! Szép jó reggelt! Gyönyörű napra ébredtünk, ma van húsvét locsolkodás napja! 
- Barátaim! Öltözzetek ünneplőbe és irány a mezőre! - így kezdte Kakas Karcsi a húsvét reggelt. Mivel megbeszélték hogy ezen  a szép napon a mezőn találkoznak és onnan indulnak meglocsolni a lányokat.
Nem lehetett tovább aludni, mert ez a vidám kukorékolás jókedvre derítette a környék lakóit.
Karcsi barátunk megrázta nagy testét, szétcsipkedte a színes tollazatát. Nagyon tetszeni akart a lányoknak.
Közben barátai is felébredtek és ők is a legjobb benyomást akarták kelteni a lányok körében. Ki-ki a maga módján csinosította ki magát. 
Sün Ricsi körül egész illatfelhő terjengett, Egér Elek hosszú farkincáját tisztogatta, Róka Rudi hosszúszőrű bundáját fésülgette, Masni nyuszi és Csupafül nyuszi hosszúra nyúlt füleit igazgatta. Otthon  meglocsolták mamájukat és irány a mező.
Csupafül mindenkinek kiosztotta az illatos kölniket és elindultak az első leányzó házához. Menet  közben sorban mondogatták a locsoló verseiket kié a legszebb, és bizony jó hangulat kerekedett, olyannyira hogy Csiga Csabi is kidugta fejét a házából és kérdőre vonta a díszes társaságot.
- Mi ez a hangoskodás húsvét reggel? Hová mentek ennyien? - 
- kérdezte őket. 
- Ha te azt tudnád!- válaszolt Ricsi.
- És mégis? - tette fel újra a kérdést.
- Megyünk locsolkodni, mivel húsvét reggel, locsolkodási nap van és a lányok is várnak minket.- szólt Csupafül.
- Ó, igazán veletek mehetek én még sohasem voltam locsolkodni.- kesergett Csabi.
- Jöhetnél, de lassú vagy,  mi meg sietünk. Vagy felülsz valaki hátára? 
- Igen, Róka Rudi farkára az jó nagy. Azzal rátelepedett a lompos farkára.
- Legelső Nyuszi Nusi. Szerintetek jó lenne ha minden háznál csak egy mondaná a verset és mindig más? - kérdezte Masni.
- Igen, ez jó ötlet mert igen sokan vagyunk és akkor az sok idő és sok helyre kell menni. Ki mondja először  Nusiéknál?- Masni te , mivel te is nyúl vagy! - egyhangulag elfogadva.
 Bekopogtak Nusiékhoz, aki bizony már nagyon  várta őket.
Masni egyből rázendített:
- Jó reggelt, jó reggelt kedves liliomszál , megöntözlek rózsavízzel hogy  ne hervadozzál. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Azzal mindnyájan a kis kölnisüvegből  illatos kölnit cseppentettek  Nusi fülére. Boldog volt hogy ő volt a legelső a lányok között akit meglocsoltak. 
Megvendégelte a fiúkat, akik elfogadták, de módjával, mivel még sok helyre mentek. Az asztal szépen meg volt terítve.  Volt rajta sonka, főtt tojás, fonott kalács, torma, cékla, saláta, répatorta, sajttorta, kukoricalisztes aprósütemény , mindenki kedvére valami finomság. Mindegyik fiú kapott egy szép festett hímes tojást.
- A  fiúk megköszönték a vendéglátást és tovább álltak.
Következő Sün Sára volt, aki már a kapuban várta őket. Következő szavaló Róka Rudi volt. Rázendített!
- Kerek erdőn jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?
 Ekkor jött Róka Rudi ötlete, mivel meglátta a kerekes kutat az udvaron hogy egy jó vödör vízzel locsolja meg Sárát. Gyorsan felhúzott egy vödör vizet és zsupsz!  Mire Sára kimondta volna hogy szabad locsolni , máris Sára nyakába öntötte. 
Volt nagy sivalkodás de nem bánta.
- Rudi, Rudi ! Te aztán jól megöntöztél! Még sosem kaptam vizet. De köszönöm, és nem haragszom mert húsvét van és ez bizony még sok helyen szokás. Megfázni nem fogok, mert a tüskéim erősek. Ezt biztosan nem felejtem el. Sára behívta a vendégeket. Ők ott is eszegettek, csipegettek a sok finomságból. Sára mindenkinek egy szép nagy csokitojást adott.
Pocok Pirihez nem lehetett menni, mert lebetegedett.
 Várta-várta  a locsolkodókat. Addig lakmározott a szépen megterített asztalról  míg egy morzsa sem maradt. Így aztán fájt a hasa, az utcán lehetett hallani a jajgatását.
- No ide most nem megyünk! -kiáltotta Karcsi.
Egér Emese az egérlyuk előtt várta a locsolkodókat, mert odabent  a szűk hely miatt be sem fértek volna. Így megterített  kint az asztalon. Egy nagy kerek  sajttortát kínált a vendégeknek. Boldog volt, mert inci-finci létére ez volt az első húsvétja. A verset Kakas Karcsi kukorékolta el.
- Kicsi egér gyere ki, sokan várunk idekint. Meglocsolunk rózsavízzel , hogy ne hervadj el. Kapsz kölnit hajaj! Holnapra is marad.
Kapott is a búbjára kölnivizet, ami végigcsorgott egészen a farkáig. Itt tűzpiros festett tojást kaptak..
Az utolsó leányzó Róka Rita, aki kevélyen sétált a rókalyuk mellett, várta a fiúkat. A sok fiú egymás ellen akart  locsolkodni, mire Rita megálljt parancsolt nekik.
- És hol marad a szép vers? - kérdezte Rita.
- Neked is lesz ne aggódj.- válaszolta Csupafül,  és már el is kezdte a verset.
- Kölnivíz a kezembe, hadd öntsem a fejedre!- máris egymás után locsolták az illatos kölnivizet Rita fejére! 
- Jól van, elég-elég! Ez már sok!- kiáltozta.
- Nem baj Rita, biztosan te leszel a legszebb itt a lányok között.
Erre a szép dicséretre a jutalom sem maradt el. Mindegyik fiú
egy szép nagy csokirókát kapott emlékbe.
Véget ért a locsolkodás és hazafelé az úton mindenki a tarisznyáját nézte, hogy mennyi hímes tojás, és egyéb csokifigura van benne.
Már majdnem hazaértek amikor megszólalt egy hang. 
- És én? Rólam elfelejtkeztetek? - szólalt meg Csiga Csabi, Róka Rudi farkán.
- Nahát tényleg te is itt vagy. De miért nem szóltál Csabi?- kérdezte Csupafül.
- Azért mert véletlenül elaludtam, ahogy Rudi állandóan csóválta a lompos farkát, olyan volt mintha ringattak volna. De igazán ez az én hibám. Azért jó volt veletek, a barátaimmal.
- Ne búsulj Csabi itt egy hímes tojás, csakhogy neked is legyen emléked erről a szép tavaszi napról és a barátaidról. Azzal Csupafül széttárta a tarisznya száját és odahívta Csabit.
- Gyere! Válassz egy tojást ami neked tetszik.- mosolygott.
Csabi kiválasztott egy szép tojást és a háza tetejére téve  boldogan araszolt hazafelé. A barátok elégedettek voltak ezzel a szép nappal és azzal, hogy megint együtt sikerült meglocsolni a mezei lányokat és eltölteni ezt a szép napot.
Sokáig nem felejtik el!

-