Kép forrása: create.vista.com (jogdíjmentes stock vektorok)
Nyolcvan év (írta T. Fiser lldikó).
Nyolcan év? Hogy elszaladt!
Ám szívünkben itt maradt,
a sok emlék, a szép évek,
lelkünkben tovább zenélnek.
Dallamuk vidáman szárnyaló,
időnként szomorkás, halkuló,
ám a legszebb dallam maga,
a mindig szerető Nagymama.
Ki megnyugtat, ha bánat ér,
ki fáradtságot nem kímél,
ki biztonságot, támaszt nyújt,
ki értünk oly sokat izgult.
Bár az évek tovaszálltak,
unokák is párt találtak,
a kapcsolat nem fakult,
éppen csak átalakult.
Nem kell őket ölbe venni,
csak ölelni szorosan.
Nem kell már utánuk futni,
csak eléjük boldogan.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: T. Fiser Ildikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...