Nyuszi mama három kisnyuszija

Nyuszi mama három kisnyuszija.

            Nyuszi mama gondterhelten ébredt ezen a szép tavaszi napon. Közeledtek a húsvéti ünnepek, rengeteg tennivalója akadt, de nem tudott elmenni otthonról, mert a három nyuszi gyereket nem tudta kire hagyni. Nyuszi papa napok óta nagy munkában volt.

            – Mikor lesz kész a kerítés? – kérdezte tőle kicsit sürgetően.

– Még legalább három nap! Az erős szél nagyon megrongálta, nehezen tudom helyreállítani! – felelte Nyuszi papa, és letette a kalapácsot a fűre. – Segítsek valamiben? – folytatta, amikor meglátta Nyuszi mama szomorkás arcát.

– Nem, csináld csak a dolgod! Jó lett volna, ha vigyázol a három kisnyuszira, de inkább elviszem őket magammal! – válaszolta Nyuszi mama.

– Tyúkanyóhoz mégy? – érdeklődött Nyuszi papa, miközben egy nagy szeget keresett a ládikájában.

– Igen. Hoznom kell tojásokat, hozzákezdek ma a festéshez – közölte Nyuszi mama, és elindult befelé, mert meghallotta, hogy a barna nyuszi hangos szóval keresi.

– Felébredtem! Hol vagy mama? – hallatszott a kicsi hangja a gyerekszobából.

– Annyira kiabálsz, hogy most már én is felébredtem és a szürke nyuszi is! – szólt rá a fehér nyuszi.

– Itt vagyok már! – lépett be hozzájuk Nyuszi mama. A barna nyuszi szepegve ugrott ki az ágyából, és a nagy piros szoknya redőibe úgy bebújt, hogy csak a két füle látszott ki. – Rosszat álmodtam! – sírdogált. Nyuszi mama megsimogatta a buksiját, és kedvesen nyugtatgatta:

– Nincs semmi baj, az csak egy rossz álom volt, már el is múlt, hallod?

A kis barna nyuszi abbahagyta a panaszkodást, és a hirtelen csendet kihasználva, megszólalt a fehér nyuszi:

– Mama, éhes vagyok!

– Én is! – kiáltotta a szürke nyuszi, és mindketten Nyuszi mama bő, piros szoknyájának ráncaiba bújtak. Hat nyuszifül kandikált ki onnan, mert a barna nyuszi sem engedte el még az anyukája ruhájának a szélét.

– Gyertek kisnyuszik, reggelizzetek meg, aztán mindannyian elmegyünk Tyúkanyóhoz tojásért! – hívta őket Nyuszi mama.

– De jó, de jó! – ugrándoztak a kisnyuszik, és egészen az étkezőig szaladtak. Jól megreggeliztek, azután Nyuszi mama a karjára tette a fonott kosarát, beleültette a barna, a fehér és a szürke kisnyuszit, és elindultak vásárolni. Szerencsére nem kellett messzire menni, így hamarosan megérkeztek a tyúkólhoz. Tyúkanyó már várta őket.

– Ó, hát elhoztad a csemetéidet is! Gyertek beljebb, ott a kert sarkában ücsörögnek a csibéim, menjetek oda kisnyuszik játszani, amíg megtöltöm a kosaratokat friss tojással! – szólt vidáman. Nem kellett kétszer mondania, a három nyuszigyerek ott termett a sárga pelyhes tollú csibéknél, és kergetni kezdték őket. Hamarosan hangos csipogás verte fel a csendet. A nyuszikák és csibék önfeledten játszottak. Tyúkanyó összeszedte a tojásokat, és szép sorban berakta őket a fonott kosárba. Nyuszi mama elégedetten figyelte, ahogy egyre gyűlik a festeni való.

– Attól tartottam, hogy nem marad nekem! – jegyezte meg mosolyogva.

– Jut itt mindenkinek. Ne aggódj! Reggel óta járkáltak ki-be a nyulak a kertbe. Megraktam tojással az edényeiket, talicskájukat, és közben félretettem neked is belőle! – magyarázta Tyúkanyó.

– Készen vagyunk! Indulhatunk haza! – kiáltotta Nyuszi mama. A barna, a fehér és a szürke kisnyuszi odaszaladt, és be akartak ugrani a kosárba.

– Nem fértek oda! – figyelmeztette őket a mamájuk.

– A tojások tetejére ülünk! – kiáltotta a barna nyuszika.

– Hogyne, akkor összetörnek! – szólt rá a fehér nyuszika.

– Igen, és akkor nem tudunk otthon tojást festeni a gyerekeknek! – tette hozzá a szürke nyuszi.

– Gyertek kisnyuszik gyalog, nem lakunk messze, induljunk! – hívta őket Nyuszi mama, és felvette a karjára a kosarat. A három kisnyuszi ott ugrándozott körülötte, úgy haladtak az úton. Először a barna nyuszi szólalt meg:

– Vegyél ölbe mama, elfáradtam!

– Én is, én is! – kiáltották a testvérei.

– Nem tudlak titeket ölbe venni, mert a kosár tojást viszem! Kapaszkodjatok a szoknyámba! – felelte Nyuszi mama. A három kisnyuszi a piros szoknyára felkapaszkodott, és Nyuszi mama így haladt tovább. Szerencsére éppen arra jött egy kis fehér barika.

– Merre, merre Nyuszi mama? – kérdezte, miközben végigfutott a tekintete a bő piros szoknyába kapaszkodó három kisnyuszin és a tojással telt fonott kosáron.

– Sietnék haza, de nem nagyon tudok, mert elfáradtak a kisnyuszik és cipelem őket, no meg a húsvéti tojásokat is viszem! – mutatott a megtelt kosárra.

– Gyertek kisnyuszik, üljetek a hátamra! – kérte őket a fehér barika.

– Óh, de jót tettél velem! Egészen megkönnyebbültem! – lélegzett fel Nyuszi mama. Ettől fogva sokkal gyorsabban haladtak, a bárányka segítsége nagyon jól jött. Húzta ugyan a kosár Nyuszi mama karját, de már a három kisnyuszi nem kapaszkodott a bő, piros szoknyájába.

Már messziről látták, amint Nyuszi papa a kerítés deszkáit szegezi. Amikor megérkeztek, a fehér barika üdvözölte őt, majd le szerette volna tenni a három kisnyuszit a fűbe, de ők nem akartak leszállni a hátáról.

– Maradj velünk még egy kicsit bárányka!  – kérték, és a barika nem tudott ellenállni nekik.

– Jól van, maradok. Úgy látom, a mamátok hozza a piros festéket, és hamarosan festeni kezdi a tojásokat. Figyeljétek meg a hátamról, hogyan csinálja! De aztán menjetek, és segítsetek neki! – javasolta. A három kisnyuszi beleegyezett, és egy darabig mindannyian azt figyelték, ahogy a mamájuk piros tojást készít. Egyszer a kis fehér barika viccesen megszólalt:

– Le a hátamról, nyuszi nép! Próbáljatok ti is húsvéti tojást készíteni!

A három kisnyuszinak több sem kellett, sorban leugrottak a kisbárány hátáról, először a barna, azután a fehér, végül a szürke.

– Mi is szeretnénk festeni! – kiáltották, és Nyuszi mama adott nekik ecseteket, majd nagy buzgalommal hozzákezdtek a munkához. Az első tojásoknál még a mamájuk segített egy kicsit mintákat formálni, de később ment magától minden, mint a karikacsapás. Olyan jó kedvük kerekedett, hogy még énekeltek is! Nyuszi papa abbahagyta a kerítésfestést, és beállt közéjük. Végül a fehér barika is kedvet kapott, és először óvatosan, azután egyre bátrabban hozzálátott piros tojást készíteni.

            A nap lassacskán aludni tért az égbolt alján, és az egész jókedvű társaság lefeküdt. A fehér bárány a barika kisszobában, a három kisnyuszi a nyuszi szobájukban, Nyuszi papa és Nyuszi mama a felnőtt hálószobában olyan gyorsan elaludtak, hogy még azt sem tudták megbeszélni, hogy másnap hány órakor indulnak a gyerekekhez ajándékot osztani. Mikor aztán eljött a hajnal, a napsugár megcirógatta őket, így idejében felébredtek, és széthordták a piros tojásokat. Így történt gyerekek, hogy mindannyian megkaptátok őket!