Kép forrása: saját
Pályaudvar II..
Felszálltam az első vagonba,
Zakatolt is kanyarogva.
Sok fotós van a vágány mellett,
Egy ritka menet közeleghet.
Leszállok egy kis megállóban,
Mindig így teszek állandóan.
Vagyis akkor ha fotóst látok,
Én is a sínek mellé állok.
Várok meg állok a síneknél,
De vonatunk biztos csak henyél.
Mintha lenne valami messze,
Sajnos semmi és itt az este.
Már épp’ menni kéne, amikor
Hirtelen megáll a kocsisor.
Ez azt jelenti jön valami,
Már csak azt kéne tudni, hogy mi.
Büdöset is kezdek érezni,
Esetleg tán’ füst vagy akármi.
Látok három halvány lámpácskát,
És igen! Tényleg egy gőzmozdony!
Négyhuszonnégyes sorozatú,
Régi, félig nyitott konyhájú.
Amikor még csak őt gyártották,
Akkor a váltókat kézzel váltották.
Sajnos elhaladt a gőzösünk,
Leltük benne bőven örömünk.
Az állmásra gyorsan vissza,
De szalad mellettem egy vizsla.
A kutya gyorsabb mint a gazdi,
Aki mondhatni nagyon vaksi.
Visszaadom a kiskutyáját,
Ő már nagyon várja falatkáját.
A nasiját szépen megkapta,
És ettől lett jó egész napja.
Mindjárt indul az én vonatom,
Ezt a verset írtam utamon.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Nagy a nyüzsgés, sok a nagy vonat, Egy öreg bácsi kártyát forgat. Ezzel keresi a kenyerét, Igazságos-e? A nagy fenét! Hajléktalan fekszik a padon, Várja, hogy befolyjon a vagyon. Kéreget egy régi b...
Elolvasom
Felszálltam az első vagonba, Zakatolt is kanyarogva. Sok fotós van a vágány mellett, Egy ritka menet közeleghet. Leszállok egy kis megállóban, Mindig így teszek állandóan. Vagyis akkor ha fotóst lá...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Schmidt Patrik Amatőr író
Sok szeretettel üdvözöllek Kedves Olvasó! Patrik vagyok, 11 éves vasút és rubik kocka szerető gyerek. Nagypapám amatőr versíró, imádom a költeményeit. Mostanában pedig én is a nyomdokaiba léptem, és elkezdtem írni. Fogadjátok szeretettel!