Sünikalandok – A fák éjszakai tanácsa

Sünikalandok – A fák éjszakai tanácsa.

Egy szép, májusi estén, éppen a Madarak és Fák Napján, Berci és Málna, a két kis süni, Hangabokor erdejében bújócskáztak. A nap már lement, és az erdő sötétjében minden fát titokzatos fény ölelt körbe. Málna, mint mindig, most is ügyesen számolt – 1, 2, 3..., Berci pedig már el is tűnt, mint egy szélfútta levél.

A sünifiú ügyetlenkedve, de gyorsan besurrant egy öreg, mohos szilfa odvába, és már épp letelepedett volna, hogy jól elbújjon, amikor hirtelen valami furcsa dolog történt. A szél elállt, és a fák mind egy irányba fordultak. A levelek suttogása egyszerre elcsendesedett, mintha minden hang elhalt volna.

Berci kíváncsian figyelte, és hirtelen megérezte, hogy valami nagyon különleges készülődik. Ahogy a szilfa odvában bujkált, a fák egyre különösebbek kezdtek viselkedni: beszéltek egymáshoz. Ezen a napon volt ugyanis a fák legfontosabb évi tanácsa, amikor mind életre keltek, és megoszthatták egymással a fontos dolgokat. A tölgyek, bükkök, fenyők és más nagy öregek körbeálltak, és minden fa sorra elmondta, mi történt vele az év során.

Berci csak hallgatott, de egyik történet sem volt olyan érdekes számára, mint amit egy öreg cseresznyefa mesélt. A cseresznyefa szomorúan kezdett beszélni, és a fák mind figyeltek rá.

– Én már nem virágzom, már nincsenek olyan szép virágaim, gyümölcs se terem rajtam. Túl öreg vagyok – mondta egyre halkabban. – Mi hasznom van nekem itt, ha már nem tudok új szirmokat adni, gyümölcsöt nevelni?

A fákat csendben hallgatták, míg a szilfa, akinek Berci búvóhelye volt, szelíden válaszolt:

– Ne aggódj, te mindannyiunk számára fontos vagy. És nemcsak nekünk, hanem az erdő állatainak is. A fiatal mókuskák rajtad tanultak meg ágról ágra ugrálni. A bagoly is rendszeresen alszik az ágaid között. És emlékszel, amikor a kis sünök először otthont kerestek Hangabokor erdejében? Ott találtak menedéket, a te ágaid alatt. És bizony a te egyik vaskos ágad tört le, ami aztán otthont adott neki.

Berci szeme tágra nyílt. Az a fa, amit annyira szeretett, amelyet minden nap megsimogatott, mert letört az ága, a cseresznyefa volt! Ő adta nekik az első védelmet, amikor megérkeztek Hangabokorba. A történetek, amik azóta születtek náluk, mind ebből a cseresznyefából születtek, hiszen az ága lett a menedékük!

Berci izgatottan mászott ki az szilfa odvából, és elkiáltotta magát:

– Te vagy az a cseresznyefa! Miattad lett otthonunk!

A többi fa először nagyon meglepődött, mert ilyen bizony még sosem történt, hogy a fák tanácsán egy sün is felszólalhatott! De aztán meghatódva hallgatták Berci történeteit, hogy mi mindent köszönhet a cseresznyefának. Ahogy Berci és Málna kalandjait hallgatta, s azt, mennyire hálásak neki, az ő szomorú, öreg kérge alól apró fehér virágok nyíltak. Az első virágok, amik évek óta nem kerültek elő!

A cseresznyefa csendesen mosolygott, és a fák körbeállták, elismerően bólogatva.

– Látod? Még mindig virágozhatsz, hiszen a múltad örökre megmarad. Az erdő történetét nem csak a virágok írják, hanem minden egyes fa, minden kis levél is.

Berci mosolygósan figyelték a virágokat, és megsimogatta a cseresznyefa repedezett kérgét. A fák megköszönték a történetét, a sünifiú pedig elindult, hogy megkeresse a testvérét, aki már nagyon aggódott, hiszen sehol sem találta.

–       Te Berci, mégis hol bújkáltál? – kérdezte idegesen Málna, amikor meglátta a kis sünit.

–       A Fák éjszakai tanácsán! – jelentette ki büszkén Berci.

Málna elsőre nem is értette, miről beszél a testvére, de a sünifiú töviről hegyire elmesélte, hogyan keveredett a tanácsba, és hogy mi mindent hallott ott.

– Az erdő fái mind a mi barátaink – suttogta. – Soha nem leszünk egyedül.

Másnap reggel, amikor a nap első sugarai átszűrődtek az erdő koronáján, Berci vidáman szaladt ki az odúból egyenesen a cseresznyefához, amelynek virágai a legszebbek voltak az egész erdőben.

– Köszönjük, cseresznyefa – simogatta meg a kérget Berci hálásan. – Nélküled nem lenne otthonunk.

A fa hajtásai lágyan meghajoltak a tavaszi szellőben, mintha egy finom válasz lett volna, Berci pedig minden nap megköszönte, hogy a cseresznyefa a legnagyobb ajándékot adta nekik: egy igazi otthont!