Szöszi boszi és Pókmacska története - a kezdetek..

Szöszi boszi és Pókmacska története - a kezdetek...

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falucska szélén, ahol az erdő már majdnem összeért az ég kékjével, élt egy kedves boszorkány, akit mindenki csak Szöszi Boszinak hívott. Nevét aranyszőke hajáról kapta, amely a napfényben úgy ragyogott, mint a csillagok az éjszakai égen. Szöszi Boszi különleges volt, mert sosem ártott senkinek – inkább segített az embereken, varázslataival gyógyított, és ha valaki eltévedt, fénylő varázspálcájával mutatta az utat.

Egy napon Szöszi Boszi a kis kunyhója mögötti kertben üldögélt, amikor egy furcsa hangot hallott az erdőből. Halk nyávogás volt, de mintha valami bajban lett volna a hang gazdája. Szöszi felkapta a varázspálcáját, és elindult a hang irányába.

Amint a sűrű erdőbe ért, egy aprócska macskát talált egy pókhálóba gabalyodva. A cica fekete volt, de bundáján szokatlan, piros és kék minták díszelegtek – olyanok, mint egy pókháló mintázata.

– Mi történt veled, kicsi cicus? – kérdezte Szöszi Boszi aggódva.

A cica szemei világítottak, és így szólt:
– Én vagyok SpiderCat, a Pókmacska, és egy különleges küldetésen vagyok, de most csapdába estem! Segítened kell!

Szöszi Boszi egy varázsigét mormolt, mire a pókháló szétfoszlott, és SpiderCat szabaddá vált. A cica gyorsan talpra ugrott, de nem szaladt el, hanem kíváncsian nézett a boszorkányra.

– Hálás vagyok neked, Szöszi Boszi. Megmentettél, de most szükségem van rád, hogy végigvigyem a küldetésemet.

– Küldetés? – kérdezte Szöszi meglepetten.

SpiderCat elmesélte, hogy ő egy mágikus macska, akit a pókok királya varázsolt olyanná, hogy képes legyen hálót szőni, mászni a falakon, és védelmezni azokat, akik bajba kerülnek. Most azonban egy gonosz varázsló, Füstös Mormogány, elrabolta az erdő legféltettebb kincsét: a Napfénykristályt, amely az egész vidéket ragyogóvá tette. Ha a kristályt nem szerzik vissza, az erdő és a falu sötétségbe borul.

– Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen! – kiáltotta Szöszi Boszi. – Veled tartok, SpiderCat!

Így hát ketten elindultak a varázsló tornya felé. SpiderCat a pókhálóival és fürge mancsával segített átsiklani a folyó felett, amely a tornyot körbevette, míg Szöszi Boszi varázspálcájával világította meg az utat a sötét erdőben.

Amikor a toronyhoz értek, Füstös Mormogány már várta őket.

– A Napfénykristály az enyém! – kiáltotta a varázsló, és hatalmas füstfelhőt bocsátott rájuk.

De SpiderCat nem ijedt meg. Egy hatalmas pókhálót szőtt a füst köré, így csapdába ejtette a varázslót. Közben Szöszi Boszi egy bűbájt mondott, amely semlegesítette a varázsló erejét.

– Vége van, Füstös Mormogány! – mondta határozottan Szöszi Boszi, és visszavette a Napfénykristályt.

Amikor visszahelyezték a kristályt az erdő közepére, a nap újra kisütött, és a falu lakói hálásan ünnepelték a hőseiket.

SpiderCat ettől kezdve Szöszi Boszi mellett maradt, hogy együtt segítsenek mindenkinek, akinek szüksége volt rá. És ha valaki a falu körül járt, talán láthatta is őket: a bátor pókmacskát és a kedves boszorkányt, ahogy újabb kalandra indultak.

Így lett SpiderCat és Szöszi Boszi legendája a falu egyik legkedveltebb meséje.

Itt a vége, fuss el véle!

#Szebumesék#