Mese: Vallomás - Nyári Cintia meséje

Vallomás

Egyszer volt, hol nem volt. Még a tóparton is túl. Ahol a békák kedvenc helye volt. Egy nyári délután, kellemes szellő fújt, amikor a nap hét ágra sütött. Mindenki szerette ezt az időszakot. Kivéve, akik inkább hógolyózni szeretnek, és szánkózni a hóban a legjobban. Főhősünk, egy kék színű béka fiú, aki a nádasból lépett elő a tópartra. Akit Szemnek hívnak. Azért ez a neve, mivel hatalmas bociszemei vannak. Kezében tartva a nemrég összeszedett apró virágokból álló virágcsokorral ült. Kutató tekintetével vizslatta a partot, a víz felszínét. Nem véletlenül. Ugyanis egy békalányt keresett, aki számára már régóta nagyon kedves. Meg is akadt a tekintete egy ducibb békalányon, akit Violának hívnak. De inkább Viol becenéven szokták szolitani. Azért hívják igy őt, mivel a kedvenc virága a Viola. A viola egy gyönyörű szép, lila virág. Úgy, mint Viol is. Lila színű és csodaszép. Viol a tóparton ült, félig a vízben tartott lábaival. Éppen azt nézte, ahogy egy újabb szitakötő fog kibújni a bábjából egy stabilan álló vízi nád levelén. Szem gyönyörködött Violban, aztán végre vette a bátorságot és elugrált hozzá. Viol hátrafordult a hangra és integetett Szemnek. Szia Szem! Szia Viol, mit csinálsz? Amikor odaért mellé elmesélte neki, hogy annyira kiváncsi, hogy vajon milyen színű lesz szitakötő. Végre eljött a várva várt pillanat. Egy káprázatos arany színű szitakötő kelt ki a bábból. Szem a virágot a háta mögött rejtette el. Viol meglátta ezt, megkérdezte: Mit rejtegetsz a hátad mögött? Kíváncsiskodott. Igazából csak… Elővette a virágot szégyenlősen, miközben nem tudta befejezni a mondatot. Viol elvigyorodott. Elkezdett integetni egy vízi rózsa levelén sütkérező vékonyabb, rózsaszínű békalánynak. Akit Mályvának hívnak. Mályva, kérlek gyere ide, van egy meglepetésem! Kezdte Viol boldogan kiabálni Mályvának. Na de,...Szem nem tudott hirtelen megszólalni, erre ugyanis nem számított. Sziasztok! Ne haragudjatok, nem értettem jól, miért hívtál ide engem Viol? Olyan jó volt sütkérezni a napon. Oh, kié az a szép csokor virág? Szem kihasználta a helyzetet. Összeszedte minden bátorságét és a háta mögül oda nyújtotta a kis virágcsokrot Violnak, miközben össze szorította a szemét és oldalra fordította a fejét a másik irányba. Lesz, ami lesz. Gondolta. Mályva és Viol is meglepődött. Mályvacsendesen gyorsan vissza úszott a szeretett vízen lebegő levelére. Eközben Viol elvette a Virágcsokrot, megszagolta az illatát, megához szorította. Annyira tetszett neki. Közelebb húzódott Szemhez. Szem csak most nyitotta ki az összeszorított szemeit. Érezte, hogy egymás mellett vannak közvetlenül. Ezért oldalára dőlt kezét összekulcsolva. Vigyorogva, elpirult arccal nézte Violt. Viol meglepődve nézte őt. Végül ő is elpirult. Az aranyszínű szitakötő pedig úgy suhant elszárnyival a tó vize fölött, mintha a nap sugaraival egybe olvadna a naplementével.

Nyári Cintia

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!

Ezt a mesét írta: Nyári Cintia Amatőr író

Sziasztok! Nyári Cintiának hívnak, egy faluban lakok, ahová nemrég költöztünk a családommal. Nagy család vagyunk, én vagyok a nővér az 4 gyerekes családban. Van 3 húgom és egyszem öcsém. Mindig is művész hajlam köröződött bennem. A rajz és az írás az, ahová eltudok bújni, vagy éppen kifejezni a bennem zajló űrt. A természet és furcsa dolgok mindig is vonzották. Eköré is rajzolódnak a művek. Remélem tetsz...

Vallomás

Vélemények a meséről

Kövess minket!

Kategóriák

Ajánlott mesék

Vallomás