Gyerekként volt egy különös hobbim: mindegy, milyen órán ültem épp a suliban, gyerekverseket írtam… a matek füzetbe. Meg a töri füzetbe. Meg... gyakorlatilag minden aprócska papírfecnire, amit csak találtam.
A matek feladatok mellett ültek a koboldok, királyok neveinek integettek a medvék, és kalózhajók úsztak az angol szavak fölött.
Azóta felnőttem, de a mesék és versek iránti rajongás megmaradt – sőt, talán még nőtt is.
Már nem a pad alatt írok (amúgy is túl kényelmetlen), hanem itt, az oldalon. Néha viccesen, néha furán; szeretem a kedves és különös, egyedi karaktereket.
Ha a történeteimmel csak egy mosolyt, vagy egy szép pillanatot tudok szerezni az olvasónak, már megérte. :)