A kis cselédlány 1. rész

A kis cselédlány 1. rész.

A kis Jane, Magnoliával négy kezest játszott a zongorán. Kint az idő szomorkás volt, a nagy szilva kék felhők komótosan úsztak az égen. A kis Jane, 10 éves volt, és segíteni, pontosabban dolgozni járt a paplakba. A kislány hat évesen elveszítette az édesanyját, és az édesapja néhány évig, egyedül nevelte őt és három testvérét, de nehezen boldogult a háztartással és a gyermek neveléssel, és újra nősült. A nevelőanyja, hogy ne legyen annyi éhes száj a házban, hamar elküldte a kis Janet dolgozni, hogy legyen mit az asztalra tenniük, mert minden penny számított. Londontól délre, úgy hetven mérföldre Little Kimbleben járunk, egy pici angol faluban. Ahol a házak barna kövekből épültek, és a legelőkön birkák bégettek. Kis Janet nem szerette túlságosan az új nevelőanyja, mert eggyel több gondja volt vele. A helyi tisztelendő házába került, ahol hétköznapokon segédkezett egy pár órát. Általában házi munkát végzett, vagy kertészkedtek Magnóliával, a papnéval. A kertészkedést Jane különösen szerette, mert elbűvölő kertje volt Magnóliának. Piros rózsák, és tarka ágyások, melyekben színpompás virágok tündököltek. A papnénak nem született gyermeke. Az elvégzett teendők után, Magnólia mindig tanította Janet, mert akkoriban, a tizenkilencedik század második felében, még nem jártak a kislányok iskolába. A kislány németet, franciát, matematikát, földrajzot tanult a pártfogójától. De mindig csak munka után. Jane sokszor a konyhában segédkezett. Munkája jutalmaként krumplit, almát, zsírt, vagy ruha adományt vihetett haza. Mikor vége lett a munkájának, és az oktatásnak, a papné szeretett Janenek mesélni. Sokszor olvasott fel Charles Dickens műveket, a Pickwick klubbot folytatásokban mesélte el Magnolia, ahogyan az újság, hétről hétre leközölte. Jane rajongott Dickens műveiért. 

 Egy pénteki napon, a papné a jótékonysági egylet hölgyeit várta, és Janennel, süteményt készítettek az eseményre. Diós kalácsot. Az idő már október vége felé járt, a köd nehéz palástjával makacsul beburkolta a tájat, és belebújt az emberek kabátjába is. Mikor betették a sütőbe a diós kalácsot, Magnolia és a kislány letelepedett a kandalló mellé, és a papné, mesélni kezdett. 

-Florence, a katonák megmentője. - kezdte.

A kis Jane a tűz melletti zsámolyra telepedett és érdeklődve figyelt.

-Egyszer egy dúsgazdag bankár a feleségével nászútra ment. Átkeltek a csatornán és egy európai körutazást tettek. Mikor Itáliába értek, a bankár felesége, életet adott gyermekének. A kislány nagyon jó neveltetést kapott, rendkívül művelt, és sok idegen nyelvet beszélő ifjú hölggyé vált. Ám Florence tizenhét évesen úgy érezte, hogy a lelke arra szólítja fel őt, hogy ápolónő legyen. A szülei ezt nem engedték neki. De Florence, hajthatatlan volt. Még az eljegyzését is felbontotta a hitvesével, hogy hivatást tanulhasson. A szülők, hogy kiverjék lányuk fejéből ezt a badarságot, európai körútra küldték. Ám Florence a haza vezető úton megállt Németországban, és a düsseldorfi apácák ápolói tevékenységét tanulmányozta. A szülei lassan, mégiscsak elfogadták Florence döntését. Aki később már szülői beleegyezéssel visszautazott Németországba, és kitanulta az ápolónői hivatást. Ez után visszatért Angliába. A krími háború kitörésekor Florence Törökországba utazott és ott megvalósította elgondolásait. Ugyanis a hadi kórházakban szörnyű állapotok uralkodtak. Melyeket Florence eltökélten és vasszigorral megváltoztatott. Elszállítatta az állati tetemeket, kitakarítatta a kórtermeket, folyosókat és kimosatta az ágyneműket. Patyolat tisztaságot teremtett és a nővérektől is fegyelmezett munkát követelt. A tiszta kórtermekben a katonák nagyon nagy része, nem halt meg, valamilyen fertőzésben, mint korábban. S Florence nagyon híressé vált. Még Viktória királynő is nagyon megkedvelte az újító ápolónőt. Hazaérvén, Florence adományokból egy kórházat létesített. S az ő hatására, jelentősen javítottak a sebesült kórházak állapotán, és ellátásán. Florence, jelenleg Londonban él. - fejezte be a papné a mesét.

- Akkor ez igaz történet volt?- kérdezte Jane.

-Igen. A múlt héten olvastam róla az újságban, és Florence Nightingale a neve. De mi ez a szag?

Enyhe füstfelhő terjengett a nappaliban a konyha felől.

-Uram isten a kalács! – kiáltott fel Magnolia.

S mind ketten kifutottak a konyhába. Magnolia felkapott egy konyharuhát és kivette a süteményt a kemencéből.

-Oh, ez megégett. - szólt Magnolia. - Most mit csináljak? Nem várhatom az egylet hölgyeit üres kézzel.

Magnolia lerogyott az asztalra. S elkezdett gondolkodni. A virágmintás tapéta szomorúan pislákolt a füstös konyhában. 

-Tudom, mit csinálok!

S a papné levágta Janenel a kalács égett tetejét és alját. Majd kis darabkákra vágta, és készített hozzá vanília pudingot. S tálalás előtt nyakon öntötte a süteményt vele. Jane is kapott a süteményből, melyet megevett majd hazafelé indult.