A kis cselédlány 2.rész

A kis cselédlány 2.rész.

A papné megvendégelte a hölgyeket. Olyan jól sikerült a sebtétben kitalált édesség, hogy a találkozó végén, ketten is elkérték tőle a receptet. Jane otthon levetkőzött, majd kistestvérei mellé, egy nagy ágyba feküdt. Sokáig forgolódott. Ugyanis Florence története, nagyon szíven ütötte. Mindig is érezte, hogy az élet nemcsak a gyereknevelésről szól, és a gazdálkodásról. Hanem egy nőnek is lehetnek szellemi céljai és vágyai. Ez a történet bebújt a gondolataiba, és megváltoztatta a felfogását. Mert Jane elhatározta, hogy ő is dolgozni szeretne. Talán őbelőle is lehetne ápolónő.

Teltek az évek. S Jane tizenhét éves lett. A nevelőanyja már célozgatott rá, hogy ideje lenne férjhez mennie. Hagy tartsa el őt a férje, és ne neki kelljen gondoskodnia a lányról. Az édesapja is ajánlgatta neki Teddy Millert, aki nagyon szép szemekkel nézett Jane-re. De Jane nem volt szerelmes Teddybe. A nagy tervét, hogy ő is szeretne ápolónőnek tanulni először a papnénak mondta el.

- Igen? Szeretnél ápolónő lenni?

- Szeretném megpróbálni, csak nem tudom, hogy fogjak neki. - válaszolta Jane.

- Majd én segítek. - szólt Magnólia.

S levelet írt Londonba egy másik tiszteletes feleségének, Claire-nek. Claire megígérte, hogy segíteni fog, és meghívta Janet, magukhoz. Egy szeptemberi napon, a fiatal lány, megérkezett Londonba. Még soha nem ült vonaton, nagyon izgult. Az állomáson újdonsült pártfogója fogadta. Az ifjú hölgy szeme káprázott a nagyvárosi forgatagtól, a mindenféle embertől, rongyos koldusoktól és piperkőc jogászoktól. Az utcákon káposztaszag, dohány és kávé illata terjengett. Mikor megérkeztek házigazdája egy padlás szobába vezette őt. Az ágy mögötti gyönyörű tapéta Janet, Magnolia konyhájára emlékeztette. Még sosem lakott ilyen szép szobában. Claire egy csemege boltban szerzett Jannek munkát. Vasárnaponként pedig az áplónőképzőbe járt. Mikor megszerezte a képesítését, az átadó ünnepségen, ott volt maga Florence Nightingale is. Jane a papír átvétele után odasétált hozzá. Florence már nagyon idős volt, de egyenes derékkal állt. Szeme és szája határozottságról árulkodott, de az egész lényében volt valami elragadó kedvesség és jóság.

-Tudja, hogy ön miatt lettem ápolónő? Amikor cselédlány voltam a pótanyukám elmesélte nekem az ön történetét. - szólította meg az ifjú hölgy az idősebbet.

- Oh, igen?

- Ön nagyon kitartó volt!- lelkendezett Jane tovább.

- Tudja, ha az ember hű önmagához, és kitart amellett amit szeretne, ráébred arra, hogy micsoda erő lakozik benne. S felfedezi magában, hogy lelke milyen drága kincseket rejt. S rájön, hogy másokban is ezek a kincsek rejlenek!- szólt Florence.

- Meglátogathatom néha?

- Persze. Rosmary utca 9. S ha bármi gondja akad keressen fel nyugodtan!

Majd elbúcsúztak.

Jane egy kórházban kezdett el dolgozni, s néha meglátogatta példaképét, egy süteménnyel. Hosszasan beszélgettek. Ám Európa egén nagyon sötét felhők kezdtek el gyülekezni, egyre baljósabbak. Mígnem kitört az első világháború. Jane nagyon sokat dolgozott, a sebesültek között. Egész nap rohangált, kötözött, és fájdalmat próbált csillapítani. S megismerkedett Henry Wellingtonnal, akivel nagyon jó barátsága került. Sokat ült az ágya mellett és beszélgettek. Henry pilóta volt, és váll sérülést szenvedett. Mikor meggyógyult, visszament a frontra.  A háború után Jane visszatért a csemege kereskedésbe dolgozni, mert annyira megviselte a sok borzalom látványa. Jobban esett a lelkének aranyló péksütemények, színes cukorkák és illatos gyümölcsök között dolgozni. Egy nap Henry Wellington tért be az üzletbe. Az angol úr dúsgazdag üzletember volt. Több háza volt Londonban és vidéken. Egy üzleti útja után betért egy virág üzletbe, és vett egy csokrot, amivel Jannek kedveskedett. Ettől a naptól kezdve rendszeresen találkoztak. Színházba és cukrászdába jártak. Mígnem Henry megkért Jane kezét. Jane igent mondott. S született két gyermekük.

Egy nap Jane hazatért szülőfalujába, Little Kimblebe, hogy meglátogassa a testvérkéit és édesapját. Házassága után folyamatosan támogatta őket anyagilag. Fülébe jutott, hogy Magnolia, férje halála után egyedül maradt. Jane felkereste pótanyukáját, aki a csodaszép kertjében üldögélt, melyet Jane is annyira kedvelt. Rávette, hogy költözzön hozzájuk. Magnóliának lett egy szobája a londoni házban. S esténként, nyáron a teraszon ülve, télen pedig a kandalló mellé kuporogva ,csodás meséket mondott Jane gyerekeinek, éppen úgy, mint régen a Little Kimbleben lévő házban a kis cselédlánynak.

Florence Nightingale története igaz történet volt.