Kép forrása: Pixabay.com
Berci és a misztikus takarítás.
Berci nem szerette a szombat reggeleket, mert azok mindig a szobája kitakarításáról szóltak.
– Anya, ne, még aludnék egy kicsit – nyöszörögte, amikor anyukája felhúzta a rolót és kinyitotta az ablakot.
– Hétágra süt a nap, fél kilenc van – válaszolta az anyukája.
Berci kikászálódott az ágyból. A konyhában már várta a kakaó és néhány lekváros palacsinta. Anya ezalatt ágyneműt cserélt, és kiporolta a paplanokat, majd kitette őket a friss levegőre.
– Anyu, olyan hosszú volt ez a hét – nyafogott Berci.
– Mesélj róla – kérte anya, miközben egy partvist nyomott a kezébe.
Berci boldogtalanul kezdett pókhálózni, de ahogy a fehér pókhálók belegabalyodtak a partvis sörtéibe, a nyelve is megeredt. A gyorsan zugba menekülő pókok saját magára emlékeztették, amikor legutóbb félelmet érzett.
– Nem tudtam az anyagot, anya… Úgy lapultam, mint az a nyolclábú ott – mutatott egy sarokban rejtőzködő pókra.
Anya nevetett.
– Majd máskor jobban felkészülsz – vigasztalta.
Az ablakpárkány lemosása közben Bercinek eszébe jutott, milyen nehéz az osztályból nézni a kint szabadon szárnyaló madarakat. A könyvespolc mögött lapuló kiflivég a rövid tízórai szünetekről mesélt, a sarokba hajított tornazsák az átizzadt tornaórákat juttatta eszébe. Az íróasztalon összegyűlt por pedig a nehéz leckékről árulkodott.
Miután az utolsó morzsát is felszívta a porszívóval, Berci elégedetten nézett végig a szobán.
– Anyu, ez most nem is volt olyan nehéz!
– Persze, hogy nem – mosolygott anya – hiszen most misztikus takarítást végeztünk.
– Misztikusat? Az milyen?
– Csendes imát mondtam előtte, hogy nyíljon meg a szíved. Most nemcsak a szobát takarítottuk ki, hanem a lelkedben is rendet raktunk. Ezért érzed könnyebbnek magad, még ha a tested kicsit el is fáradt. Mondjunk köszönetet az Úrnak! És gyere, szedjünk a kertben friss retket meg csalánlevelet teának. Tízórai idő van.
Berci elámult. Tényleg, ez nem is tartott olyan sokáig. Elhatározta, hogy jövő héten is ilyen misztikus takarítást fog csinálni anyával.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Dufek Mária amatōr
Szlovákiai magyar.