Berci és a feltámadás fénye

Berci és a feltámadás fénye.

Berci szomorúan nézett ki az ablakon. Húsvéti szünet volt, mégsem tudott kimenni játszani – csütörtök óta esett az eső. Nagypénteken is csak bent ült. Igaz, anyuval csütörtökön Sacher-tortát sütöttek, de pénteken kirándulni szerettek volna, megnézni az osztrák fővárost. Anyu lába azonban már hetek óta fájt, gyulladással küzdött.

Szombat és vasárnap is borús, esős volt az idő. Csak a kert virult. A piros tulipánok kelyhei, mint gyertyák, lobogtak a borult ég alatt. A csillagvirágok is mintha az éjszakai égboltot hozták volna a földre. A kék-fehér ibolyák, a fürtös gyöngyikék és a fenségesen virágzó császárkorona is mind temetői hangulatot árasztottak. Szinte érzékeltették a nagyhét csendes, fájdalmas légkörét. Jézus meghalt, és az emberiség remény nélkül maradt.

Berci bánatos volt. „Így megy el a szünet…” – gondolta, miközben hangulata mélypontra süllyedt.

Ám vasárnap, az esti misén már arról hallott, hogy Jézus feltámadt. A pap hangja ünnepélyesen csendült, az emberek örömmel válaszolták: „Valóban feltámadt!” 

De Berciben még mindig ott lapult a kétely és a szomorúság. “Bár a természet és az időjárás is mutatna végre valami változást, könnyebb volna hinnem” – gondolta halkan, miközben a templom csendjében felhangzott a húsvéti ének:
„Feltámadt Krisztus, kit kerestetek, alleluja!”

Nem szólt senkinek, de valami mégis megmozdult benne – mintha egy apró fény, a remény született volna meg a szívében.

És valóban, mintha csak gyermeki fohászát meghallotta volna az ég: hétfő reggel a nedves fűben már a napocska sugarai szikráztak. Még sár volt, de délre Berci kiszaladhatott a kertbe. Nyúliusz Cézár, a kis kedvenc nyuszijuk, boldogan rágcsált egy pitypangot. Csigák kapaszkodtak egymásba a tulipánlevelek árnyékában, szarkák és rigók keresték a földbe visszaiparkodó gilisztákat.

Berci ekkor egy fényesre mosott kőre lett figyelmes a cseppnyi sziklakertben. Érdekes, mintha még sosem látta volna, pedig biztosan mindig is ott volt. A kő szinte hívogatta. Berci leguggolt, és óvatosan megemelte.

A kő alól egy szellőrózsa emelte fel hófehér fejét. Szinte az egész kert elfehéredett egy pillanatra – legalábbis Bercinek úgy tűnt. Az egész világ hirtelen egy nagy lélegzetvétel, egy sóhajtás lett. Feltámadás van – érintette meg Bercit az érzés. A napok óta tartó komor hangulatot egyetlen pillanat alatt elfújta a szél.

Már hitt a jövőben.