Berci és a mustármag

Berci és a mustármag.

– Anyu… ma tornaóránk volt – kezdte Berci, miközben az uzsonnás dobozát pakolta ki otthon. – Én vagyok a legkisebb az osztályban. Még Kati is magasabb nálam. A sor végén álltam, és sokan kinevettek.

Anyukája megsimogatta a fejét, és leült mellé az asztalhoz.

– Te meg apu olyan magasak vagytok… én miért vagyok ilyen kicsi? – folytatta Berci, elhalkulva. – Nem hiszem, hogy így valamire is viszem. Pedig úgy szeretnék ügyes távolugró lenni… vagy legalább olyan gyorsan futni, mint Peti.

Anyukája elmosolyodott, és szelíden megszorította Berci kezét.

– Ne aggódj, kicsim. Meg fogsz nőni te is. Lehet, hogy már jövőre nagyobb leszel, mint Kati, sőt… talán egyszer még Petinél is magasabb. Ezek fizikai változások, a tested részei. De van valami, ami még fontosabb: a lelked és a hited is nőni fog.

– A hitem? – kérdezte Berci értetlenül.

– Igen. Szeretném, ha meghallgatnád a mustármag történetét. Elmesélem neked:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró, jelentéktelennek tűnő magocska – egy mustármag. Olyan kicsi volt, hogy alig lehetett észrevenni. A többi mag nevetett rajta.

– Te sosem leszel nagy – gúnyolta egy fényes napraforgómag. – Túl jelentéktelen vagy, túl gyenge!

De a mustármag nem hagyta, hogy a gúnyolódás elvegye a kedvét. Minden este álmodott: arról, hogy egyszer majd árnyékot ad a madaraknak, gyökeret ver a kövek között, és virágba borítja a pusztát.

Egy napon egy gondoskodó kéz elültette őt a földbe. Ott lent a sötétben, a langyos föld ölelésében valami csoda történt: a mustármag változni kezdett. Először csak apró gyökerei jelentek meg, aztán egy vékonyka szár kúszott a fény felé.

Napok múltak, hónapok váltották egymást, míg végül a mustármagból hatalmas növény lett és mindenki a csodájára járt.

– Micsoda nagy fa lett ebből a pici magból! – mondták ámulva.

És az mosolygott. Mert tudta: a legkisebb magban is ott rejtőzik a lehetőség valami nagyra.

Anyukája ekkor Berci szemébe nézett.

– Látod, kicsim, ilyen vagy te is. Most még kicsinek érzed magad. De benned is ott a hit magja. Ha ápolod, ha nem adod fel az álmaidat, akkor te is fává nősz. És nemcsak a tested lesz erősebb, hanem a szíved is – tele hittel, reménnyel és bátorsággal.

Berci elmosolyodott, és csendesen megszólalt:

– Akkor… talán nem is baj, hogy most a sor végén állok. Lehet, hogy egyszer még én leszek elöl.

– Biztos vagyok benne – súgta anyukája, és megölelte.

És azon az estén, mikor Berci elaludt, egy apró mustármag virágzott az álmában – és már nem is tűnt olyan kicsinek.