Borcsa néni terebélyes sonkája

Borcsa néni terebélyes sonkája.

Egy nap, Borcsa néni útnak indult egy alföldi nagyvárosba, hogy pár napot segítsen a menyének, akinek babája született. Tavasz volt, a fűszálak már felvették élénk zöld ruhájukat, és a közöttük növő pitypangok, sárga pöttyös takaróvá varázsolták az udvarokat.  A macskák, az ablak párkányokon nyújtózkodva melengették magukat a simogató tavaszi napfényben. Otthon csak Károly bácsi, a férje, és Réka, a lánya maradt.

Réka egy nap a szobájából egy nagy dübbenésre lett figyelmes. Körbe szaglászott, még átkukkantott a szomszédhoz is, nem ő dolgozik –e csákánnyal valamit. Ám semmit nem talált. De egy két nappal később, bevillant neki az ötlet, hogy fölmenjen a padlásra, és megnézze, hogy ott is minden rendben van-e. S jól sejtette. A nagy, terebélyes húsvéti sonka, bizony a földön landolt. Elengedte a madzag, amire fel volt fűzve, és kampóra akasztva. De olyan óriásinak tűnt, hogy Réka úgy gondolta, ez biztos van vagy harminc kiló. Így visszacsukta az ajtót. Gondolván, hogy ő túl gyenge ahhoz, hogy visszategye. Elmesélte a látottakat Károly bácsinak is. De ő ám a füle botját sem mozdította. Ugyanis Károly bácsinak minden évben megrándult a dereka, ami hatalmas fájdalommal járt, és előbb utóbb a háziorvosnál kötött ki, hogy fájdalomcsillapítót kérjen. Így ő szóba sem jöhetett, hogy visszategye a sonkát. A sonka így továbbra is a földön csücsült. Réka az anyukájának is beszámolt telefonon a történtekről. Az anyukája nagyon elszomorodott a hallottaktól. Borcsa néni ugyanis nagyon szerette a hasát, és a vidéki, bőséges konyhát. Kedvence az aranyló húsleves volt, sok zöldséggel, forrón tálalva. Oh, az a csodálatos sonka a földön hever! Még bepiszkolódik! Sőt be is penészedhet! Félig el is romlott Borcsa néni kirándulása. Így néhány nap múlva fel is hívta a lányát, aggodalmasan.

- Kislányom, akkor hívjatok valakit, aki visszateszi a sonkát!

- Jól van anyu, megoldjuk. Néhány napon belül jön Viktor, majd ő felteszi.

 Viktor, Réka legjobb barátja volt. Mikor letették a telefont, Réka így szólt az apukájához.

 –Az a sonka jó nagy, van vagy harminc kiló, ugye?

- Áh, dehogy! Csak, olyan tizenöt.

- Ja, csak tizenöt kiló? Az mindjárt más! – felelte Réka.

 Jól elnéztem, gondolta magában. Réka felment a lépcsőn, bekúszott a parányi padlás ajtón, megfogta a sonkát, és magától eltartva, mert tiszta zsír volt a sonka felszíne, a feje fölé emelte, majd visszatette, a rúdra. S a sonka, ismét ott csüngött a helyén. Réka ugyanis szeretett sportolni, és vékony karjain finoman meghúzódtak a fekvőtámaszok miatt megnövekedett izmok. S ezek az izmok, sokszor a hétköznapok során, nagyon jó szolgálatot tettek. Réka visszahívta az anyukáját és beszámolt a történtekről. Az anyukája, ismét visszanyerte lelki egyensúlyát, és jókedvre derült, és végre nyugodtan élvezte tovább az unokázást. A szép nagy sonka, immáron megmenekült. Borcsa néni örömében vett a lányának egy doboz kapucsínót, azt, amelyik Réka kedvence volt.

Mikor eljött a Nagypéntek, Borcsa néni egy nagy fazékba tette a sonkát, és órákon át, lassú tűzön rotyogtatta. Nagyszombat napján, áhítattal feltálalta, és Húsvétkor a vendégeket örömmel a kóstolásra biztatta.

Igaz történet alapján.