Orgonaillat.
Hamar megérkezett a várva várt jó idő.
Olykor- olykor elborult az ég, és a felhők csendes esővel permetezték meg a szomjazó, ébredező földet. Aztán a nap újra bőségesen ontotta fényét, melegét. Egymás után, sorra pattantak ki a rügyek, bontottak bimbót a barkák, szirmukat tárták a világ felé a virágok, mintha csak azt akarnák mondani:- Újra itt a tavasz? De jót aludtam! Milyen szép az élet!
Egyik nap a szokásosnál is édesebb dalt fújt Cinege. Kíváncsian néztem ki a kitárt az ablakon. Elég rossz a szemem, nem látok olyan jól, de valami édes szagot éreztem. Mi ez a finom illat? Egyre-másra szívtam be az elragadó aromát. Gyorsan összekaptam magam. Megmostam az arcom, icipici fülecskéimet, erős, két metszőfogam. Kikeféltem magamon szürke szőrös bundámat és aprócska lábaimmal igyekeztem, ki a szabadba. – Hű, ez az orgona!- hüledeztem. Teljes pompájával büszkélkedik, ami nem is csoda. Gyönyörű! Egyszerűen nem találok rá szavakat. Leülök mellé a padra. Mennyi, de mennyi színben virul! Kinyíltak a rózsaszínek, a lilák, a kékek és fehérek is. Rendkívül szép ez a sokszínű sövény. De jó, hogy süt a nap! Ezért érzem ilyen erősen az illatát. – Kedves Cinege! Ugye milyen csodálatos? – Az bizony, Cincin! – Gyere, ülj mellém, csodáljuk együtt szépségét és töltsük meg közösen lelkünket üde, friss, bódító illatával. –
Cinege és Cincin egy jó darabig ültek a padon, mert elvarázsolta őket a fenséges orgona.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Pancsinak hívtak. Sebesen közeledett a várva várt nap, a vasárnap. Ma hétfő volt. Pancsi vidáman ébredt. Anyukájával kézen fogva igyekezett az...
Elolvasom
Édesanya most is, mint mindig édes, pihe-puha, bársonyos puszival ébresztette csöppségeit. Ébresztő hétalvók, reggel van. Óvodába, meg iskolába kell menni! - Jó, jó, édesanya, csak még egy kicsit -...
Elolvasom
Képzeljétek, az imént lent jártam a pincében és egy ládika felkeltette figyelmemet. Poros volt, ütött- kopott, sűrű pókháló szőtte körbe. De valamiért egyszerűen nem bírtam róla levenni a tekintete...
Elolvasom
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak három fia. Sokat búsult a szegény asszony, hogy mivel tudja eltartani gy...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Verseim, meséim, történeteim legtöbbje állatmese, melyek főként a természetben játszódnak. Írásaimmal a személyiségfejlesztés, a szórakoztatás és az örömszerzés is célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, és ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen írok bármilyen témában mesét, történetet, amely ezt a korosztályt érinti (főként óvodás, kisiskolás).