Virág és a bandita

Virág és a bandita.

Józsa Virág egy szeptemberi napon, hazafelé lépegetett az iskolából. Karjában volt a kis kabátja, mert már hűvösek voltak a reggelek. Alsó tagozatos volt, nyolc vagy talán kilenc éves. A sarokra ért, ahol ráfordulhatott a Dózsa utcára, ahol az ő házuk volt. Az úton biciklizett egy kisfiú. Csupasz lábszáraival tekert egy számára túl nagy felnőtt biciklit, a fenekét nem is tudta rátenni az ülésre. Az útról odakiáltott neki.

-Figyelj, ne menjél most arra! Szabó Peti elkap mindenkit, aki az útjába kerül! Én is alig bírtam megmenekülni a karmaiból! Mindenkit megver! Ne menjél arra!

A kis srác, nagyon rémült volt, komolyan beszélt, látszott rajta, hogy ennek a fele sem tréfa.  Virág nem vette félvállról a szavait. Megijedt, és gondolkodóba esett. Majd kifundálta a megoldást. Megvárja itt a sarkon az anyukáját. Már négy óra elmúlt, ő is végzett a munkahelyén. Ha ideér, megállítja, és bele tuszkolja magát a gyerek kis ülésebe. Józsa Virág már nagylány volt a kis üléshez, de gondolta, ki látja? Hiszen innen már csak három percre van az otthona. Annyit kibír benne. Az anyukájának, fémből készült, oda hegesztett kis ülése volt, amibe még mindig belefért Virág. Ebben a tervben, meg is nyugodott, és örvendezett magában. Teltek múltak a percek. Eltelt öt perc, majd tíz. Az anyukája alakja, csak nem akart feltűnni az utca elején. Virág egyre jobban unatkozott. Pár percre lakik a saroktól, és itt rostokol. A terve kezdett dugába dőlni. Mégis úgy döntött, hogy csak elindul. Dobogó szívvel, hazafelé lépegetett. Úgy az ötödik háznál járt a saroktól, mikor látta feléje közeledni a veszedelmet, a haramiát. Az útról a nagy, magas, úgy jó nyolc évvel idősebb fiú elindult feléje. S közben elkezdett kiabálni neki.

-Hogy merészelsz itt elmenni az én területemen?

S ekkor már majdnem a járdához ért. Virág egész teste merő félelem volt, szíve zakatolt. Mikor már mellette állt a nagy fiú, így szólt.

-Ja, te vagy az, kis Józsa? Na, jól van téged nem bántalak. - válaszolta nagylelkűen Szabó Peti, és elengedte.

Virág szó nélkül, fülét farkát behúzva, szépen lassan eltávolodott a veszély zónából. Két perccel később, otthon volt. Épen és egészségesen.A kisvárosnak nagy előnye,hogy mindenki ismer mindenkit. Hiszen Szabó Peti a távoli szomszédsághoz tartozott. Virág nem bánta meg, hogy bátor volt, és elindult. Mert a Jóisten vigyázott rá, megóvta Szabó Peti haragjától. Jobb volt inkább elindulni, mint a sarkon várakozni.Virág még kicsi volt, nem ismerte a híres mondást, miszerint a bátrakat a szerencse mindenhol és mindenben kíséri. De szíve, ösztöne ezt súgta neki.

Csendesen bement tenger kék színű szobájába, és megnyugodott. Tanulnia már nem kellett, mert az iskolában, délután, már minden leckét elkészített. S este, de jó volt a családi asztal mellet ülni, és békésen enni az anyukája, finom, meleg vacsoráját.

Igaz történet alapján.